Van ez a dolog, hogy az ember lánya bizonyos kor fölött megszereti a főzést. Nálam ez 16-17 évesen következett be, és alig vártam, h saját háztartásom legyen, és végre azt főzzek és úgy, amit én akarok. Hát most van. Hozzá egy mindigéhes pasi. Ha cinikus akarnék lenni, azt mondanám, a pasik között e szempontból nincs sok különbség, mindet etetni kell, sütni-főzni rájuk, és nincs az a mennyiségű kaja, amit ne tudnának elpusztítani. Még szerencse, hogy nem vagyok cinikus. Ezért ilyet nem mondok. Egyébként is, van különbség. Van, amelyik jobban válogat, fene a pofáját.
De ez így is van jól. Azzal a pasival ugyanis, aki nem szeret enni, nem is érdemes együtt élni. Egyfelől, mert a közös étkezés jó. Másfelől, mert könnyű őket elkápráztatni. És olyankor nagyon hálásak ám! Konfliktus forrása csak az lehet, ha a kisült süti felét eldugom, mondván, ne falja fel 10 perc alatt, mert 1. ez 6 személyre szóló recept 2. ha melegen sokat eszik, elcsapja a hasát 3. jusson másnapra is, de legalábbis estére 4. hadd kóstoljam meg én is, ha már annyit dolgoztam vele.
Egyszer volt egy pasikezdeményem - 2 randit bírtunk, végül ejtett, mivel a második randin nem tudott megdönteni - aki elvitt moziba. Első randi volt, akkor láttam másodszor, szombat este ismerkedtünk meg a Rádayban, és ahogy az lenni szokott, bemutatkozás, tánc, lesmárolás, telefonszámcsere. (A pontos sorrendre nem emlékszem.) Hétfő este meg irány a mozi, Bridget Jones, remek választás első randira. (Persze nem tudhatta, hogy egy laza hétköznap simán überelem Bridget Jones bénázását, de ezt végül nem is volt alkalma megtapasztalni.) Találkozó 6-kor, mozi fél 7-kor, valahol a körúton. Állunk a mozi előtt, és látom, totojázik, csak nem akar bemenni. Aztán csak megszólal, azon gondolkodik, ne egyen-e film előtt egy gyrost. (Ott volt a mozi mellett a gyorsétterem.) Ekkor egy pillanatra felszállt a rózsaszín köd, hogy 1. meg se kérdezi, én ennék-e valamit 2. csak úgy, 5 perc alatt kutyafuttában kajálni? milyen dolog ez, hát azt élvezni kell, időt szánni rá. (Sosem voltam híve a gyors numeráknak.) Na mindegy, bátorkodtam javasolni, ha kibírja a film végéig, akkor utána ehetünk együtt, addigra én is megéhezem. Ráállt, így megnéztük a filmet, majd irány a gyrosos. Ekkor bátorkodtam javasolni, kérjük tálban, ne pitában, és akkor nyugodtan, ülve megesszük, jobban tudunk beszélgetni, meg amúgy is, hideg van. Mire ő: hülye vagy, hát úgy kétszer annyiba kerül! (Jelzem, 400 és 800 forintról volt szó.) Ekkor még feljebb szállt a rózsaszín köd, mondtam, jó, egyébként nyugi, kifizetem a sajátomat, majd a hideg őszi estében a forgalmas körúton tömtük magunkba a gyrost, a szósz folyt az államon, meg a kabátomon. (De őszintén, kommenteljen, aki a pitában tálalt gyrossal nem eszi le magát, és árulja el, mi a trükkje!) A már egyébként is romantikus hangulatot még bensőségesebbé tette, hogy emberünk hagymát is kért a gyrosába, persze, hogy hagymával a tuti, no de mégiscsak első randi! Márpedig első randin nem eszünk semmi olyasmit, amitől büdös lesz a szánk, mert az első randin még csókolózni szokás. Ez idővel úgyis elmúlik. Na mindegy. Aztán, mikor másodszorra a lakására hívott - gondolta, így még olcsóbban megúszhatja, mint egy gyrossal pitában - meg sem kínált semmivel, és ő sem evett semit, pedig ott voltunk 5-től este 10-ig. Nekem már a szemem kopogott, a csapból ittam vizet, na asszem akkor makacsoltam meg magam, hogy ha nem adsz enni, akkor babám, ma nem is dugunk. Aztán nem hívott többet. Nem is illettünk volna össze. Francnak se kéne, hogy ímmel-ámmal tologassa a tányérján a falatokat, mikor háromfogásos ebédet rittyentettem vasárnap délre. Vagy hogy esetleg azt firtassa, mindez mennyibe került.

Hosszú távon mindig azokkal a pasikkal jöttem ki jól, akik szerettek enni. És akik értékelték, hogy micsoda konyhatündérré tudok változni időnként, aztán elégedetten nyalogatták mind a tíz ujjukat, sőt, az én tíz ujjamat is, sőt... És hogy a pasik szívéhez min keresztül vezet az út, a gyomrukon át, vagy kicsit lejjebb keresgéljünk, nos nem tudom. Nem értek a pasikhoz. A gyakorlati tapasztalat azonban azt mutatja, hogy sarkosan fogalmazva, az ideális asszony megvalósításához elég, ha az asszonyka jól főz, jó az ágyban, intelligens beszélgetőpartner, és ráadásként, nem hanyagolja el magát a kapcsolat sokadik évében sem.

Na megyek, csinálom a vacsorát.