Jaaaj!

Valahogy így indul az a reggel hajnali fél hatkor, amikor előző este az ember lánya (sünje) éjfélig kimaradt, betolt 3 sört (meg még, amit mások poharából potyázott), nagyjából 5 órát aludt, és annak is a felét idióta, éber álmok között töltötte.
De aztán, miután túlestem a vekker okozta sokkon, és a fejfájáson, nyűgösségen túl az előző esti jókedv maradványai győzedelmeskednek, és a zuhany alá már már majdnem vidáman állok be.
Aztán jön az öltözködés ilyenkor különösen nehéz művelete, mivel a véralkoholszintem még elég magas, ezért extrémebb ötletek is beleférnek. Az önkritika ilyenkor később ébred, meg a józan ész is, jellemzően 8 körül, már bent melóban, amikor meg már késő, az aznapi jelmez már marad.
A frissen, névnapomra vett, extraszűk, csizmába betűrős csőfarmerem tegnap tetemes mennyiségű cigifüstöt szívott magába (sörözőben megesik az ilyesmi), és ma nem vehettem fel dolgozni. Márpedig én szűk, csizmába tűrt farmerben akarok menni, döntöttem el, mert olyan kedvem van, anélkül el sem indulok, inkább kiveszek egy szabadnapot, régen az iskolában a szülők is igazolhattak három napot, ma áldozok a hiúság oltárán.
Történt pedig egy hete, hogy az Ázsia Centerben próbáltam két farmert, az egyik egy picit szűk volt, a másik pont jó, és odaadtam a kínai eladó néninek, aki bezacskózta, amíg felöltöztem. Hiába mondtam én, hogy melyiket kérem, csak itthon vettem észre, hogy a másikat csomagolta be, a szűket. Morcoltam picit, mert ugyan olcsó volt (háromeze-öszáz), na de akkor is, hogy lesz így nekem világos csőfarmerem. Visszavinni és kicserélni meg lehetetlen, naná, majd pont az Ázsia Centerben, ahol minden üzlet és minden eladó egyforma, vissza se találnék, blokkot meg legfeljebb tévedésből ha adnak. Úgyhogy a farmer a szekrény mélyén landolt. Ma reggelig. Amikor is eszembe jutott, hogy az ott van, és mivel 27-es, az én farmerméretem pedig éppen 27-es, sőt, néha 26-os is elég, hát akkor az a nadrág, ha 27-es, biztosan jó lesz - okoskodtam én kótyagosan a szekrény előtt, és egy életem, egy halálom, belepréseltem magam a nadrágba. Épp hogy feljött, és össze tudtam gombolni (még jó, hogy csípőnadrág, bár ezt én nem is csípőnadrágnak nevezném, mivel azt a testrészt, ahová az övrész esik, vénuszdombnak hívják), úgyhogy gyorsan elmentem otthonról, mielőtt meggondolnám magam.
Persze átvillant az agyamon, hogy ez egy kicsit túl szűk lesz, és talán egész nap nem tudok pisilni menni, mert ha egyszer lehúzom, nem tudom visszavenni, és aztán járhatok egész nap pucér seggel a folyosón, de a gondolatot felülírta az öröm, hogy találtam mégis csőfarmert mára, és lelkesen megindultam munkába. Ütközben akadt némi problémám a leüléssel és a felállással, és mire beértem, komolyan rettegtem attól, hogy egy diszkrét reccsenés, és a nadrágnak lőttek, meg mintha Attila is megjegyezte volna, hogy hú, de szűk ez a gatyó, eléggé kiadja a vonalaidat, de segond. A lényeg, hogy van.
Aztán beérkeztem, bementem a konyhába, ahol 4 kollégasrác beszélgetett éppen, akik megjelenésemkor elhallgattak, és vagy 30 másodpercnyi csend következett, amíg - nekik háttal - kitöltöttem a kávét magamnak.
És nem tudom eldönteni, hogy a farmer ennyire jól állt, vagy ennyire rosszul?