Fontosember

Vannak fontos emberek.

Minden ember fontos, de néhány ember fontosabb a többinél. Közöttük járnak, és csupán onnan lehet megismerni őket, hogy fontosabbak, mint az átlag.
Ők azok, akiknek mindig több és nehezebb melójuk van, akik lábon hordanak ki legalább egy halálos betegséget, akiknek mindig zöldebb a füvük (és nagyobbat is üt, ha szívják:-P), akik egyfolytában papírt lobogtatva rohangálnak a folyosón, és zihálva, elfúló, sejtelmesen fuvolázó hangon hívnak fel este 11-kor egy számunkra lényegtelennek tűnő, ám számukra annál nagyobb jelentőséggel bíró témával (például, hogy a hörcsögük bebújt az ágy alá, de aztán később hál'Istennek meglett). Akiknek mindig dolguk van, és mindig rohannak valahová, ezért aztán úgy zárnak minden beszélgetést, hogy ne haragudj, de dolgom van, rohannom kell. És te biztos lehetsz benne, hogy hiába van neked is dolgod, az övé fontosabb.
A vizeletvizsgálatuk eredményét részletesen ismertetik (nem árt tisztában lenni a normális értékekkel, nehogy rosszkor sajnálkozzunk), és büszke mosollyal adják hírül, hogy csemetéjük első helyezést nyert a kerületi cseresznyefára mászó bajnokságon, természetesen összetettben, bár a lurkó komoly hendikeppel indult, mivel cseresznyét előtte csak a piacon látott, leszedett állapotában.
A fontos emberek minden apró történést úgy adnak elő, mintha az rendkívül rendkívüli esemény volna, és csakis velük történhetne ilyen (például, hogy szombat délelőtt hárman álltak előtte a kasszánál a Teszkóban), és hosszan is mesélnek, minden apró részletet gondosan kiszínezve, és önmaguk remekül mulatnak a szórakoztató történeten. Muszáj velük nevetni, akkor, amikor ők is nevetnek, ez az egyetlen vezérfonal, hol vannak a poénok a mesélt anekdotában.
A fontos emberek azok, akiknek minden cselekedete valahogy nagyobb jelentőséggel bír, mint az átlag, a levegőt is fontosabban veszik, allergiásak a snidlingre, és erről mindenkinek értesülnie kell, megszakítás nélkül egy hónapra mennek szabadságra a munkahelyen, mert nekik jár a pihenés, aztán hosszasan élménybeszámolnak, 300 fényképpel megtámogatva (nem ám slideshow, egyesével, mindegyikhez legalább 5 perc magyarázat), mivel övék a világtörténelem legizgalmasabb, legjobban sikerült és legfelülmúlhatatlanabb nyaralása, mégha csak Alsópusztafaszára utaztak is, Combinóval.


A fontosemberek azt hiszik magukról, hogy ők szarták a spanyolviaszt, kísérőjelenségként fingták hozzá a passzátszelet, és maradék szabad kapacitásukkal mindeközben ők nyalták hegyesre a piramist. Namármost, ha vizuális típusok vagyunk, könnyen magunk elé tudjuk képzelni a fontosember képét e három tevékenység egyidejű gyakorlása közben.