Álljunk a tükör elé fehérneműben (erősebb idegzetűek meztelenül), és fogalmazzunk meg pozitív állításokat a testünkkel kapcsolatban - olvastam valami önsegítő pszichotréning könyvben.

Hát, jó. Beálltam a tükör elé fehérneműben, oldalvást, leheletnyit behúzott hassal, kevés fényben.
Csend és szemlélődés néhány percig, aztán:

- Hm, tulajdonképpen nekem egészen jó alakom van... (kis szünet) csak a hasam lehetne egy iciripicirit laposabb...  Na ja, meg a combom talán egy icikepicikét vékonyabb... meg hosszabb is akkor már... jaja, meg a vádlim is egy icipicit vékonyabb, és akkor jól állnának a miniszoknyák... meg a fenekem egy pindurit feszesebb, és akkor a ceruzaszoknyák is... meg akkor a derekam vékonyabb, és akkor a magas derekú nadrágok is... meg a bokám vékonyabb, meg a hajam vastagabb.

Affene, ez így nem jó. Nem ez volt a feladat. Vissza a starthoz. Tehát. Álljunk a tükör elé, és fogalmazzunk meg pozitív állításokat a testünkkel kapcsolatban.
Rendben.
Csend, szemlélődés, majd széles mosoly:

-Hm, ha azt vesszük, nekem egészen jó alakom van... (kis szünet) csak talán a hasam lehetne egy picinykét laposabb...