Tegnap este láttuk, negyed 10 körül. Megálltunk a piros lámpánál ott, ahol a járda mellett egy sávban fű is nő. A süni a fűben legelt; azaz bizonyára bogarakra vadászott, de a kocsiból pont úgy nézett ki, mint aki legel.
Sün az út mellett pár méterrel?! Bármikor kiszédeleghet az útra és elcsaphatják. Ezt nem lehet annyiban hagyni! A sünkommandó (én, a végrehajtó, és Oroszlán, a háttértámogató egység) döntött: a sünit beljebb kell vinni. Az első terv az volt, hogy ölbe veszem, és autóval elszállítjuk pár száz méterrel odébb, ahol összefüggő zöld terület van, de a sün keresztülhúzta a számításaimat. Nem hagyta magát megfogni, ahogy próbáltam alányúlni a hasánál, rendre összegömbölyödött, és puffogott is veszettül; vadsünül csak egy kicsit beszélek (abból is hallgattam fél évet az egyetemen), olyasmit mondott, hogy mi a fenét akarsz tőlem, hagyjál engem békén vadászni a picsába, és közben összeböködte az ujjam hegyét a tüskéivel. Végül a blézerem ujját ráhúztam a csuklómra, és próbáltam két csuklóval felemelni, de nem volt túl stabil, nem mertem bevállalni, hogy elviszem a kocsihoz, féltem, hogy kiesik és megüti magát, úgyhogy csak pár métert vittem beljebb, ne legyen olyan közel az úthoz. Ott lehuppant a földre, még puffogott egy darabig, aztán eltűnt a szemem elől.

A süni elég pici volt, amolyan süldő-forma, bár valószínűbb, hogy még tavalyi eresztés, csak nemrég kelt fel, és nem volt még ideje, hogy meghízzon. Remélem, idén nyáron akkorára nő, hogyha legközelebb a piros lámpánál összefutunk, már rá sem ismerek.