Na ez a gond, ha két nő elmegy bulizni, és az egyik közülük szép. (Nem én.) Szolid sörözés és olcsójäger (220Ft/4cl, de tényleg) egy Blaha környéki kiskocsmában, kigyúrtkopasz fehér és vékonymagas svéd törzsközönség, egész este félszemmel táska szemmeltartás, ők meg minket, már fel se mertünk nézni a poharunkból, nehogy azt higgyék, megvan a szemkontakt és lehet továbblépni. De csak 2 óra az egész, addig meg kibírjuk, mert 10-kor felkerekedünk, és átmegyünk a bulihelyre, ahol fél 11-kor kezdőne a buli. Kicsit kevesen vannak, de hát most ért véget a koncert, 15 éves célközönség szedelőzködik, tanakodnak, hová menjenek tovább, ketten a földön fekszenek, vihogva, valszeg életük első komoly berúgása, helyesek. Kiderült, tanárral jöttek a koncertre, tanárbácsi fiatal, szemüveges és kicsit pocakos, mikor kérdik a gyerekek, hová menjenek tovább, tanárbácsi megjegyzi, éjfélig könyvásár van a Vörösmartyn. (Ezen csak én röhögtem, úgy látszik, a korral jár a finom cinikus humor értékelése.)
Ők ki, mi be, kevesen vannak, de akkor még nem tűnt fel semmi, gondoltam, korán van, majd megjön a tömeg. A pult mögé bepattan egy kigyúrtpocakos negyvenes, széles mosoly, jäger mellé nevet is kérdez, majd 5 percig mulat azon, hogy nekem tényleg katifejem van, ezért meghív még egy jägerre, amit először nem akarok elfogadni, aztán mégis. (Óvatosan kell ezzel a meghívósdival, a második kör után legtöbbször felvetődik a telefonszámegadás/szopásavécében, anyám, ha már ennyit költöttem rád). De aztán elfogadtam, mert tukmálta, és úgy volt egyszerűbb, aztán odajött a haverja, és akkor ugyanez még egyszer. Namost ilyenkor jön az antiszociálsün, aki az ilyen helyzeteket nem tudja jól kezelni, bunkó nem akar lenni, az udvarias, esetleg mérsékelten kedves magatartás pedig olaj a tűzre. Úgyhogy amíg nem kezdődött a zene, addig ment a beszélgetés, kiderült, az egyikük most ünnepli a születésnapját (voltak vagy tízen), a rendezvény hivatalosan nem zártkörű, mégis, csak ők voltak, meg mi, úgyhogy a tömegben elvegyülés, amiben bíztam, nem volt kivitelezhető. Közben észosztás Legeslegjobb Bnőnek, hogyha egy hónapja házas, és most eljött a zura nélkül mulatni, akkor nem is szereti igazán, különben is, ilyen szép lányok egyedül, ajajaj. Aztán odajött egy másik a társaságból, az normális volt, egészen jót eldumáltunk, és rá is szólt a haverjára, hogy ne basztasson minket, jaj, de hálás voltam.
Aztán végre zene 11-től, na és akkor a másik, hogy táncoljunk, ami jobbra-balra rángatásban merült ki, oké, hogy én sem tudok táncolni, de akkor is. Végül megmondtam a legagresszívabbnak, hogy ne haragudjon, de én egyedül szeretek táncolni, mire észosztás, hogy az tök gáz, meg milyen már egyedül, mondtam, ne haragudj, de tényleg. A zene jó volt, csak mire elkezdtük volna önfeledten, megint odajöttek, hogy húdejóltáncoltok, hiába álltunk a legszélén, elbújva az időközben érkezett néhány táncoló mögé. Aztán kiálltunk a szélére, de akkor meg: miért nem táncoltok?, kérjünk nektek zenét?, nem, köszi, ez jó!, akkor meg miért nem táncoltok?, áááá.
Hajnali egyig bírtuk.
És a legjobban az bosszant, hogy nagyon jó zenék voltak, és nem táncolhattam egy jót. A picsába.