Juhééé, újra posztol a sünibaba!

Egy hete Mjudtiék nyula érkezett hozzánk vendégségbe 1 hétre, amíg a gazdái nyaralnak. A nyúlnak is jár a kikapcsolódás, környezetváltozás és új arcok: a két sün az otthon megszokott két macska helyett. A kaja ugyanaz, bár én szigorúbb vagyok: Mjudti azt mondta, mindent megeszik, ami a táljába kerül, csak a sorrend nem mindegy: először a banáncsipszet és a borsóhéjat, végül, ha nincs más, akkor a szotyit és a kukoricát. Nos, én türelmes vagyok, csak akkor kap újabb adagot, ha az előző elfogyott. Bár, ha már végképp nem bírja, akkor kiborítja a tálját (és engem), és akkor persze kap újabb dózist, és akkor kezdődik minden elölről. Addig meg szénát nassol, meg minden itthon fellelhető zöldséget; bedarálta a maradék petrezselymet és zellerzöldet, a salátát, és a kaprot is.
Miután már nálunk volt 3 napja, megszokott minket, és már el mert indulni felfedező útra a lakásban (no meg az ágyon, amit nem díjaztam, de olyankor jó erősen rá kell fújni), gondoltuk, bevezethetjük őt az illusztris süntársaságba. Tódorral kezdtük, mert ő a barátságosabb és nyitottabb, hát beraktuk a nyúlketrecbe, hadd barátkozzanak. Ekkor  Tódorról érdekes felfedezést tettem: szerintem autista. Amikor beraktam a ketrecbe, vagy tíz percig a sarokban állt, és befelé nézett, a sarok felé, meg sem mozdult, sem az én, sem a nyúl közeledésére nem reagált. Aztán összeszedte magát és megfordult, most kifelé nézett jó tíz percig, még mindig mozdulatlanul. Aztán, amikor megpróbált néhány lépést tenni a ketrec belseje felé, váratlan dolog történt: a nyúl betámadta. Azt hamar felmérte, hogy a tüskék miatt nem érhet hozzá, ezért testtel küzdött, mint a szumósok, a nagy méretét és tömegét kihasználva: valahányszor a sün megmozdult, odaugrott, és megakadályozta, hogy a sün elhagyja a sarkot. Tódort ez különösebben nem zaklatta fel (nem is tudom, a vacsora hiányát leszámítva mi az, ami fel tudná izgatni), megtalálta a nyúl labdáját, azzal kezdett játszani, jól megrágta, később a nyúl szagolgatta is, meg csodálkozott, hogy a labda sünszagú lett. A látogatás akkor ért véget, amikor Tódor belemászott a nyúlvécébe, és határozott mozdulatokkal ásni kezdett, ezzel a piszkos almot a szoba közepére szórva. Boldizsárral ezek után nem mertem próbálkozni.

A találkozóról képek is készültek, és ki is posztolnám, ha az a rohadt kibaszott (bocsánat) Kodak Easy Share nem fagyna le folyton, így csak a telefonommal készített, nem túl jó minőségű kép van, az is csak a nyúlról.

 De most őszintén, szerintetek ez törpenyúl?