Holnap megyek a hittantáborba. Zselickisfaludra, az Isten háta mögé. De mivel Isten szeme mindent lát, úgyhogy ott sem leszünk rejtve előle. És jól véssem eszembe, hogy ott maximum az ilyen poénok megengedettek.
És nem csak a szabadszájú poénokkal lesz ott gond. Csúnyabeszéd elfelejtve. Tegnap B-éknél a buliban próbáltam gyakorolni, olyasmiket, hogy ez odabasz helyett, mmm ez mennyei (kajára például), vagy az kibaszottul fájt helyett az pokolian fájt, néhány jäger után persze nem sikerült tartani, de a hittantáborban nem lesz jäger.
Lesznek helyette gyerekek. Akikre felügyelni kell, mert némelyik még csak 6 éves. És ha sokat sírnak az anyjuk után, akkor előbb-utóbb én is fogok. Az ő anyjuk után, csúnya jelzők közt emlegetve. És elviszem magammal a Kürtőskalácsot, aki az a plüss-sün, akivel aludni szoktam, és még Mjudti vadászta nekem az outletben, és a nagy közös hálóteremben is én fogok vele aludni, ami egyrészt ciki 27 évesen, másrészt komolyabb hiszti hatására sem adom kölcsön senkinek. (Az esküvőmön is azon izgultam, hogy a marcipánsünpárra nehogy szemet vessen egy hisztis kövér kisgyerek, és oda kelljen neki adni, vagy ami rosszabb, egy óvatlan pillanatban elmarja az asztalról, elszalad vele és beleharap.) Ó igen. Igazi anyatípus vagyok.
Arról nem is beszélve, hogy Bibliám sincs rendes, mert van ugyan teljes, de az több, mint 100 éves és kicsit már szétesős, azt nyilván nem viszem magammal, azonkívül csak Újszövetségem van, de Jónás könyve lesz a téma, úgyhogy felszereléshiány miatt elégtelen.
A kör-e-mailben, amit kaptunk, benne van, hogy ne vigyünk kólát, mert az rendkívül egészségtelen. Én amúgy is utálom a kólát, eszembe nem jutna olyat inni, stabilan tartom a csapvíz-sör-jäger-vonalat (helyettesítő termékként unicum), legalább ezzel nem lesz gond, nem fogok stikában kólát inni a budiban, hogy aztán lebukjak, ha a hitoktatók razziáznak.
Most nézem a levelet, állatgondozás is szerepel a programban, a süniket én vállalom, hátha éjjel, amikor elcsendesedik a tábor, megjelennek ők is, én meg kicsempészem nekik a maradék paprikás krumpliból a virslit.

Egyébként jó lesz, mindig nagyon jó szokott lenni, pár nap után, amikor túllépek a kezdeti félénkségemen és antiszociálisságomon. Hajrá.