Jaj, annyit hallom őket mostanában, brr. Legtöbbször magas hangon nyafogva, "csajos" társaságban.

- pocaklakó. Nincs hozzáfűznivalóm. Soha, semmilyen kontextusban, senki szájából nem megengerdett. Brrr.

- babaprojekt. Hidegrázást kapok tőle. Tipikusan menőhelyen kapucsínót/melanzsot kavargató, műkörmös, belőtt sérós, önmegvalósító nők szövege. "És hogy álltok a babaprojekttel?" vagy: "Képzeljétek, csajszik, Márióval belekezdtünk a babaprojektbe!" Annyira idegesít, hogy ilyenkor mindig késztetést érzek, hogy visszakérdezzek: szóval ez azt jelenti, drágám, hogy akkor minden harmadik este jól teleélvezi a pinádat?! pedig hát ilyet nem szabad mondani. És blogra írni sem. (Elnézést.) Ehelyett bármi jobb; még a gyereket tervezünk is, pedig hát, azt nem tervezni kell. Gyereket gyártunk. Kicsit gáz. Már nem védekezünk. Miért, eddig védekeztél, mikor Márió este közeledett? Ááá, igazából nekem sincs ötletem.Ti hogy mondjátok?

- önmegvalósítás, ha már. No, ezt meg hogy kell? "Valósítsd meg önmagad!". Először tán tisztázzuk, ez pontosan mit jelent. Például: "Énekelek egy death metál zenekarban, óvodásoknak, és ezzel végre úgy érzem, megvalósítom önmagam!", ez miért több, mint az, hogy szimplán "Énekelek egy death metál zenekarban, óvodásoknak, és nagyon élvezem."? Akik már önmegvalósítottak, segítsenek.

- végre önmagam lehetek. Miért, eddig ki voltál, cicamica? Csak olyan kontextusban tudom elképzelni ezt a mondatot, amikor az alapvetően ribanc hajlamú nő a jelmezbál végén leveti az apácaruhát, és lepippantja Jóskát a budiban. Vagy fordítva. Semmi értelme. Az ember mindig önmaga. Ki más lenne, könyörgöm?