A vasárnap esték általában mindig ugyanúgy telnek: itthon punnyadás, felkészülés a hétfőre és a hétre, lelkileg és egyebekben egyaránt: főzés, szendvicsgyártás, ebéd dobozba adagolása; néhány kisebb szépészeti beavatkozás: hajmosás, körömvágás, arcpakolás felkenése, bármi, amitől hétfőn hajnalban, a hét legreménytelenebb óráiban a kipihentség, a frissesség és a töretlen munkabírás látszatát tudom kelteni.
Aztán ez majd hamarosan kibővül: leckeírás ellenőrzése, táskabepakolás, kilenckor ágybaparancsolás Milyen furcsa lesz majd, amikor már nem csak az Oroszlán fogja falni a szilvás-csokis sütit, hanem a gyerekek is, és akkor nem két nap alatt fogy el egy tepsi, hanem húsz perc alatt.
Mennyi dolgom lesz majd akkor. És mennyi arcpakolás kell majd, hogy ennek a nyomait eltüntessem.
Nem, még nem aktuális, csak most gondoltam úgy igazán először bele.
Eh, ezen a lassú és kényelmetlen notebook-on még az ihletem is elmegy egy normális posztra. Csak nehogy ez is tönkremenjen. Inkább nem írok többet az informatikusokról.