Szakadás

Mindig, amikor megpróbálok összeszedettnek tűnni, és odarakni magam, hogy velem aztán minden rendben van, akkor tuti beüt valami. Nem is gondoltam volna, hogy létezik annál rosszabb, mint ráönteni valakire a sört, pedig de. Megérkeztem a tegnapi sörözésre (előtte átutaztam 2 metróval a fél városon), leültem a székre, és éreztem, hogy valami hideg a fenekemnél. Először azt hittem, beleültem valami folyadékba, odakaptam, hát a farmeremen volt egy óriási repedés hosszában a farzseb mellett. Észre se vettem, mikor szakadt ki (remélhetőleg már azelőtt, h metróra szálltam, és kapaszkodva-nyújtózkodva beutaztam a Nyugatiig). Aztán a felismerés, hogy így mentem végig a sörözőn, és biztos mindenki azóta is azért néz ide (megnyugtattak, a kabát nagyjából takarta, nem nagyon látszott semmi, de én ezt akkor már nem hittem el). A derekamra kötöttem a nálam lévő kardigánt (még jó, hogy télen hord az ember plusz pulóvert), azzal közlekedtem egész este, amikor mosdóba kellett mennem.
Persze, mindent lehet fokozni. Mikor elmentem vécére, gondoltam, a tükörben megnézem, pontosan mekkora is a szakadás. Kicsavarodva toltam a fenekem lábujjhegyen a tükör felé, és próbáltam szemügyre vételezni a seggemet, amikor is belépett három nő a mosdóba. Megütközve nézhettek rám, valószínűleg, bár én ezt nem láttam, mert rájuk sem mertem pillantani, vert hadként kullogtam vissza az asztalhoz.

Nem, azt hiszem, nem tudom visszaadni, ez mennyire kínos volt.