Amikor az ember hétvégén dolgozik, valahogy empatikusabb lesz azokkal a kollégákkal is, akiket amúgy nem annyira kedvel. Én is, amikor tegnap este 6 felé magamba akartam dönteni egy jó erős kávét, odasétáltam a folyosó túlvégén dolgozó kollégához, hogy én most főzök egy kávét, és ha gondolja, hozok egyet neki is. Mire a pasi teljes komolysággal közölte, hogy ő inkább kapucsínót inna. Mondtam, azt nem tudok csinálni. Mire ő, hogy akkor 3 az 1-ben por nincs? Mondtam, az sincs, a választási lehetőség nagyjából kimerül abban, hogy kér kávét vagy nem, esetleg eldöntheti, hogy tejjel vagy anélkül, cukorral vagy anélkül. Magamban már morogtam, hogy bazmeg, látod rajtam a kis kötényt meg a kezemben a jegyzetfüzetet, vagy mi? Majd mindjárt hozok egy itallapot is neked, baszod.
De úgy látszik, a pasi vérszemet kapott, mert megkérdezte, amúgy én mit szoktam inni odabent? Mondtam, csapvizet, és tök jó, mire elmondta, ő sajnos elfelejtett magával üdítőt hozni, és úgy ivott volna valamit, de hát, akkor beéri a csapvízzel.
Talán fölösleges is mondanom, hogy mikor visszahozta a kölcsönbögrét, az nem volt elmosva.