Már egy hete megvolt, de eddig még nem írtam róla. Talán, mert a túlságosan nagy élményekről nem lehet jól írni. A múlt keddi Rammstein koncert.
Az állójegyekről lekéstünk, úgyhogy először el sem akartunk menni a Nyuszival (na persze, rockoncert ülve, azmilyenmár), aztán úgy gondoltunk, jobb ülve, mint sehogy. És jól tettük.
Volt valami szutyok előzenekar, ki is jöttünk sörözni meg perecezni inkább (én nem!), mert elég haloványak voltak, csak akkor tudtak kicsiholni a közönségből valami reakciót, ha kimondták azt a szót, h Rammstein. Aztán elmentek, mi visszamásztunk a szűk kis üülőhelyünkre, és vártunk és vártunk és vártunk. Elég sokáig kérették magukat, aztán csak sötét lett és felhangzottak a Rammlied kezdő sorai (biztos voltam benne, h ezzel fognak nyitni), és akkor végigfutott a gerincemen a hideg. Játszottak az új albumról pár dalt, meg régieket, egyre jobban belemelegedtünk. Nekem a Du riechst so gutnál volt az első orgazmusom, aztán egyre többször, ahogy a legismerebb dalokat kezdték játszani. Volt minden, Du hast mich, Engel, Pussy, Sonne, Links, a Haifisch szintiszólója alatt Lindemann lemászott egy gumicsónakban a közönség közé (az ülőhelyekig nem jutott el, pedig szívesen megfogtam volna), és mintha magyar zászlót is lengettek volna (ebben nem vagyok biztos, messze volt a színpad). Amúgy is rágyúrtak arra, hogy Budapesten játszanak, Lindemann mondta, a végén, hogy Nagyon köszönöm, meg hogy Szeretlek titeket, közben meg, hogy Kezeket a magasba. A színpadi látvány sem volt utolós, de abból nem sokat érzékeltünk. A hangulat viszont a hátsó szektorokban is jó volt, érezni lehetett a bizsergést, meg hogy amit ezek ott a színpadon csinálnak, az mennyire bejön mindenkinek.
Nyuszival igyekeztünk a lehető legjobbat kihozni a helyzetből, fél négyzetméterre beszorítva, ülve buliztunk, ahogy tudtunk, komolyabb sérülések nélkül megúsztuk, csak a fülem volt bedugulva másnap, meg a torkom fájt.
Az Amerikát meg a Reise, Reisét azért kicsit hiányoltam. (Lehet, azért nem játszották el, mert az egyik kollégám, aki a hatodik sorban állt, levette a pólóját a végére, és ez még Lindemannéknak is sok volt, nem bírták tovább.)

Manche führen, manche folgen, Herz und Seele, Hand in Hand...