Hogy minél tovább és minél elevenebben őrizzem a malagai emlékeket. Hát így nyaralt a sünibaba, aki mostanában vörös csíkos, kis testű macska is. Jó ez az önismeret. Egyszer majd leírom, hogyan lettem macska, de most nincs lelkizés ebben a posztban, hanem csak a nyaralás.
Milyen jó volt hétfőn hajnalban fél négykor kelni, mert ötre már kint kellett lenni a repülőtéren. Álmosan taxiba ülni, hunyorogva nézni a reptér 24 órás neonfényeit, a duty free shopot. Milyen jó volt a felszálló gép ablakából látni a felkelő Napot, és érezni azt az érzést, amikor a gép kievickél a kifutópályára, nekilódul, én az ülésbe préselődöm, aztán egyszerre gyomorszorító és fantasztikus élmény, amikor elemelkedik a földtől. Nem repültem még sokszor, talán ezért is hat rám ilyen erősen, de mindig megkönnyezem a felszállást. Persze gondosan elfordulok az ablak felé, úgy teszek, mint aki nézi a tájat, de nagyon meghat, és úgy élem meg, mint egy csodát. Aztán látni a várost magam alatt, és később nem marad semmi más, csak a kék ég, meg a felhők, aztán jóval később megint hegyek, városok és a tenger, és a gép ereszkedni kezd. Aztán az a pillanat, amikor egyre közeledünk a földhöz, már mindjárt elérjük, és az is meghat, amikor érzem, hogy (finoman vagy kevésbé) földet ér a gép, aztán erős fék, és egyszer csak megállunk, immár jó messze az otthontól. Ha sokszor repülnék, biztos meg se kottyanna, de ez volt életem második repülőútja, és annyira lekötött, hogy a három órás út alatt nem is olvastam, csak néztem ki az ablakon, meg egyszerűen csak voltam.
10 órakor megérkeztünk Malagára, a repülőtérre legalábbis, és buszt kerestünk, amivel eljuthatunk a szállodába. Időnk volt, mint a tenger, hiszen a szobát kettőkor tudtuk csak elfoglalni, így menet közben beültünk reggelizni és kávézni egy kávézóba az aréna mellett. Teljesen véletlenül böktem rá az étlapon egy szendvicsre, pirítós olívaolajjal és paradicsompürével, meg kell keresnem majd a neten, hogy csinálják a spanyolok ezt a paradicsomszószt. Végül megérkeztünk a szállodába, leraktuk a csomagot, és elmentünk sétálni a tengerpartra, mert még mindig rengeteg időnk volt kettőig. Erről nehéz közhelyek nélkül írni, víz, tengeri szél, sós pára, pálmafák, tengerparti sétány, forró homok, tűző nap. És az érzés, hogy 4 napig itt leszünk.
Délután rövid alvás (szieszta), aztán tengerpart, este városnézés, vacsora, tapas, mert azt meg kell kóstolni, aztán kissé beborozva hazaséta a szállodába.
Másnap megint koránkelés - ilyenkor mennyire nem zavar, bezzeg, amikor dolgozni kell - gyors reggeli (olívaolajas-paradicsomos pirítós), aztán sietni kell, mert 9-re hozzák a bérelt autót, amivel kirándulunk Granadába. Nos, csak fél 10-re hozták, valamit akkor megsejtettünk abból, hogy az Európa legprecízebb és pontosabb népe-címet okkal nem a spanyoloknak ítélték meg, de sebaj, irány az Alhambra, aztán Granada belvárosa, ott ebéd, 10 euróért 10-féle tapas, ketten is alig bírtuk megenni, és mivel nem találtuk a parkolóházat, ahol az autót hagytuk, Granadát jóval alaposabban körbejártuk, mint amennyire eredetileg terveztük.
Szerdán reggel visszaadtuk a bérelt autót (a férfi fél 10-re ígérte magát, 10-re érkezett meg), aztán gyalog bejártuk Malagát, az erődöt, a katedrálist, és megkóstoltuk a híres, édes bort. Egy helyen szódával,jéggel, citromkarikával adták, nekem úgy jobban ízlett, el is neveztem malagafröccsnek,  nem tudom, a helyiek minek hívják, mindenesetre sokkal üdébb, és kevésbé émelyítő, mint a bor magában. Aztán sürgősen áttértünk a száraz borokra, teljesen más ízvilág, mint az itthon megszokott, de nagyon kellemes. Aztán séta, séta, séta, eltévedés,séta, bor, séta délutánig, aztán tengerpart megint, és este séta, meg vacsora. Csütörtökön ugyanez, séta bor, kebab pitában, mert kevés eurónk maradt, borozó a macskákhoz (Los Gatos), két sarok múlva a Két Macskához (Dos Gatos), este séta tengerparton. Úgy látszik, nagy kultusza van a tengerparton futásnak, még este fél 10-kor is rengetegen futottak -igaz, ott akkor kezd sötétedni, viszont reggel fél 8 felé lesz csak világos- és a sétány mellett vas sporteszközök, olyanok, mint a mászóka, hasizompad, combgép, karkitolás, az ember a saját súlyával dolgozik, a futók megállnak, csinálnak pár gyakorlatot, aztán futnak tovább, mindez tisztán, jól karban tartva.Egyik reggel mi is kimentünk sportolni, de aztán nem erőltettük, mert több a napi több tíz kilométer séta elegendőnek bizonyult.
Aztán pénteken megint koránkelés, gyors reggeli, már 7:20-kor ott toporogtunk az étterem előtt a szállodában, ami csak fél 8 után 5 perccel nyitott, mókás volt, amikor a spanyol pincér mutogatva magyarázta, hogy csak fél 8-kor nyitunk, fő a pontosság, utoljára olívás-paradicsomos pirítós aztán irány a reptér.
Búcsú Malagától.