Január eleje óta járok heti rendszerességgel (előtte a Curvesnél egészen más tapasztalatokat szereztem), és bár igyekszem láthatatlan lenni (legalábbis annak képzelni magam), azért kilátok a tündeköpeny alól.
Vagyok ugye én, lassan kerekedő magabiztossággal (és popsival), kicsit még szégyenlősen, de azért elég bátran ahhoz, hogy egyedül is lejárjak, ha nem akad partnerem. Márkátlan, de vállalható öltözetben (mondjuk, Budmil cipőben, mert az akciós volt éppen), fekete cicanadrágban, kissé kinyúlt (edzeni-még-jó-lesz) topban, szemüveg nélkül. Ezért aztán nem is látok túl jól, sőt, nem is hallok rendesen; valamiért, ha nincs rajtam szemüveg, a hallásom is redukálódik. Ez nem is feltétlenül baj.
Meg vannak mások, akik bárcsak ne lennének, de vannak; a legjobb lenne egyedül edzeni, így biztosan nem kellene várnom a kedvenc popsigépemre (amilyennek a mását egyébként bdsm-oldalakon szoktam viszontlátni, nők vannak rá kikötözve), és abban biztos lehetnék, egészen biztosan nem sandít rám senki, egy pillanatra sem. (Viszont, ha nem vagyok egyedül, szabályosabban csinálom a gyakorlatokat, de más előnye nincs).

A tökéletes testű alfanőstény
Cicanadrágban, hasvillantós neonszínű pólóban küldi, edzőcipője márkás, és legtöbbször fekete-pink. Hosszú, szőkére vagy feketére festett haja van, műkörme, és télen-nyáron egyöntetűen barna. (Ahogy egy ismerősöm egyszer megjegyezte: bárcsak megkaphatná azt a pénzt, amit egy ilyen egy év alatt szoláriumra költ!) Keményen edz, mégse izzad sose, és rózsaszín kulacsból iszik valamit meghatározott időnként. Nem tudni, miből keresi meg a fehérjeporra valót, mivel minden délelőtt a konditeremben van, és ott annyit edz, hogy utána már valószínűleg csak feküdni bír. A gyakorlatok alatt magát nézi a tükörben, magán kívül mást észre sem vesz, szóba sem áll senkivel, kivéve férfi megfelelőjével, a tökéletes testű alfahímmel. A béta-és az alatti nőstények köszönését foghegyről fogadja. Sok baj nincs vele, hacsak valaki el nem meri foglalni a soron következő gépét. Olyankor pofákat vág, cicceg, hiszen ez neki jár; ha egyedül van, nem veszélyes, csapatban bátor, akkor beszólni se átall, vagy hangos megjegyzéseket tenni, mintha a gépfoglaló (hogy pukkadna meg az a narancsbőrös csíra!) nem hallaná. Már az óvodában nárcisz volt a jele.

A tökéletes testű alfahím
Az előbbi férfi megfelelője. Igaz, ő izzad, de pont olyan szőrtelen és feketére szolizott, mint női párja, és nem rózsaszínű kulacsból iszik. Heti hatszor edz, meg is látszik rajta: hatalmas bicepsz, kétajtós hát, domború mellkas, jó esetben izmos comb. Menet közben nem iszik fehérjeport, utána viszont eltüntet egy egész csirkét (ó, bocsánat, csak a mellét, de akkor többnek) sótlan párolt rizzsel, leöblíti másfél liter fehérjeporoldattal, majd vacsorára ugyanez elölről. Bicepszén tetoválás (nonfiguratív, hogy ne legyen zavaró, amikor az izom tovább nő), hátán sárkány, halálfej, de lehet mindezek helyett egy icipici gyémánt fülbevaló. Nagyokat nyög súlyemelés közben, pihenőidőben minden nőt megnéz, de csak az alfanőstény testén időz el hosszabban a tekintete. Megjön, széjjelnéz, fejét kicsit mereven felfelé tartja, vállát kicsit felhúzva (hogy megfeszüljön a mell és a csuklyásizom), torokból, és kevéssé artikulál. Minek is, a haverjai így is megértik, az alfanősténynek meg tökmindegy, mit mond, úgyis áhítatosan rebegteti a szempilláit. Jaj neked, hogy pont a soron következő gépét foglalod. Nem is meri soha senki.Neki ez így természetes. Ha ketten jönnek, hangosan beszélgetnek, akár az egész termen át, (bár inkább csak az edzés elején, a végére elfáradnak), és eszükbe sem jut, hogy másokat zavarnának. Végül is, ez elsősorban az ő territóriumuk.

A wannabe-alfahím
Majdnem olyan, mint az előző, csak nem annyira izmos; kompenzálásképp sokkal hangosabb. Ő szinte csak csapatban jár le (ketten-hárman), hangosan röhögnek, ugratják egymást (főleg, ha alfanőstény van hallótávolságon belül).Pihenőidőben egymás izmait mustrálják, és arról informálják egymást (valamint az egész termet), hogy ki hol volt partizni, és melyik nőt kúrja éppen. Legtöbbjükből nem lesz valódi alfahím, hamarabb feladják, meg hát, a heti 3-4-5 éjszakai kimaradás sem kedvez a fejlődésnek. Álmuk egy alfanőstény leakasztása, de azoknak ők kispályások. Általában egymást váltva szériáznak, így legalább nem foglalnak el sok gépet. Lábazni sohasem szoktak.

A fogyni vágyó nő
A bátrabbja egyedül érkezik, de jellemzően inkább ketten jönnek. (Az egyik általában jóval csinosabb, mint a barátnője, de a másik kedvéért úgy tesz, mintha nem lenne az.) Főként januárban (új év, új élet), és a első tavaszi napsütéskor (mindjárt itt a strandszezon, jesszusmária!) jelenik meg. 8-10 kiló felesleg van rajta, elsősorban csípőtájékon, de ahelyett, hogy kitartóan kardiózna, combra és fenékre edz, és két kilóval bicepszezik hosszú szériákat (minek?). Hosszú szárú melegítőben és ujjatlan pólóban edz, és ha sikerül leadnia pár kilót, megjutalmazza magát egy új sportcipővel (meg egy tepsi franciakrémessel). Tárogatás közben újságot olvas. A fenék- és combgépeket hosszasan foglalja, de egyébként sok vizet nem zavar. Mindenkinek köszön, és nagyon ritkán nézi meg magát a tükörben. Sajnos általában hamar feladja (de lehet, hogy jövőre újra jön). A barátnőjével a legújabb karcsúsító diétákról beszélget.

A pasizni vágyó nő
Közel sem olyan kidolgozott, mint az alfanőstény, de legalább annyira szoláriumozott. Többi paraméterében is hasonlít: festett haj, műköröm strasszal, rózsaszín kulacs, csilivili iPod. Hipertrendi edzőszett (igaz, nem hasvillantós, mert annyira nem kidolgozott a felsőteste), pink cicanadrág, márkás cipő. Ő sohasem jön egyedül, kizárólag a barátnőjével, aki hasonlóan néz ki, és hasonló céllal érkezett. Hangosan vihognak és beszélgetnek, divatról, körömről, egy harmadik, ott nem lévő barátnőről. A szó végét mindig gondosan elnyújtják: oan naon cejetem; aaannyira gááz! Alfahímekre és wannabe-alfahímekre utaznak; ha ezek feltűnnek, nevetésük hangosabbá, beszédük hangfrekvenciája még magasabbá változik. Látványosan edzenek, de nem túl hatékonyan (izzadságfolttal nehéz pasizni), mindig a terem legtávolabb sarkában lévő sporteszköz kell nekik, és mindig csípőt riszálva mennek érte. Ha bepasiztak, nem jönnek többet, ha pedig nem sikerül, továbbállnak egy másik terembe, ahol jobb a felhozatal.

A tizenéves kezdő
Vékony, még mutál, de már borotválkozik, és alapvetően azért érkezett, hogy egy kis izmot szedjen magára. Sosem jön egyedül, mindig egy hasonló haverjával, akivel vagy hangosan röhögcsélnek (zavarukban, meg mert azt hiszik, ez a menő), vagy a legújabb edzési trendekről. Mindig térdig érő rövidnadrágban és atlétában edzenek, főleg mellre és bicepszre. Bármelyik nőt megnézik, és meg is dugnák 15 kiló felesleg alatt, de oda sem mernek nézni rájuk. Hamarosan kinövik, és egy másik kategóriába kerülnek. Az a szép ebben a korban, hogy még bármi lehet belőlük.