(Ezt a történetet egy kép ihlette. A kép itt található.)

- Nézd már, Mancikám, ez a múlt héten még nem volt itt.
- Már hogyne lett volna, Gizikém, csak akkor még le volt fóliázva.
- Dehogyis volt, nem volt itt még semmi, a saját szememmel láttam, amikor jöttem vissza a szemorvostól!
- Jaj, Gizikém, és mit mondott az orvos?
- Fölírt egy erősebb szemüveget. Tegnap váltottam ki, azóta kicsit tényleg jobban látok.
- Na ugye. Én két napja jártam erre, amikor mentem az unokámat látogatni, akkor volt a megnyitó. Volt itt akkora felfordulás! Kint volt a helyi tévé is!
- Na, szégyen-gyalázat! Ilyesmiket mutogatni a tévében! Hát rendes műsorok már nincsenek is!
- Ugyan, ez az első ilyen a városban, persze, hogy nyilvánosságot kapott!
. Eh, nyilvánosságot. Régen is így hívták, de akkor még titokban jártak oda az emberek, nem fényes nappal!
- Ugyan, mi rossz van abban? Szép dolgokat lehet itt kapni.
- Szép dolgokat, szép dolgokat, Persze, így is lehet mondani.
- Luxusbolt. Csak sajnos az átlagembernek ez egy kicsit drága.
- Mit nem mondasz, Mancikám! Tisztességes embernek egy ingyen se kéne! Ide hordani a család pénzét, micsoda botrány!
- Már miért lenne botrány, Gizikém? Ha valaki megengedheti magának, hát tegye!
- Rendes ember ide be nem teszi a lábát, én azt mondom.
- Ugyan, az én menyem is volt itt tegnap körülnézni. Azt mondja, tiszta, rendes, elegáns hely.
- A te menyed...! És mit szólt ehhez a Józsi?!
- Azt mondta, legközelebb ő is eljön nézelődni. Kíváncsiságból. De csak nézelődnek, szeptemberben kezdődik a gyereknek az iskola, arra kell a pénz.
- Nézelődni... micsoda világot élünk! Hát már a te gyerekeid is...! Szentséges Szűzanyám, hát hová tart ez a világ? Hát nézd ezeket a hatalmas, sötét üvegeket! Meg a nőket a plakáton! Még szerencse, hogy legalább ebben a cifra ruhában vannak lefényképezve, nem ahogyan a Jóisten megteremtette őket!
- Mancikám, a Jóisten áldjon meg, már miért ne ruhában lennének a modellek? Hiszen ez egy ruhabolt! Drága lelkem, biztosan jó az a szemüveg, amit az orvos felírt?