Valahogy úgy voltam én ezzel, hogy az elmúlt csaknem három évben - amióta gyereket szeretnék, és amióta komolyan frusztrál, hogy nem jön össze - szinte mindent bevettem, megittam, szedtem, toltam és csepegtettem, amiről azt állították, segíti a teherbe esést. És szinte mindenféle lelki odahatást is megpróbáltam - családállítás, pszicho- és SzomatoDráma, születéscsoport, egyéni terápia, tarot, belső utazás, asztrológus, ezo-spiri kisiparos stb. - hisz annyi, de annyi módszer segített már teherbe esni - másoknak. Ebben a hónapban is kifizettem húszezer forintot valami cseppekre - kibontatlanul hever a kredencen - meg a bioboltban rám tukmáltak akciós méhpempőt (így is bazi drága volt), persze, hogy megvettem, mert például a méhpempőről több helyen is olvastam, mennyire segíti a fogantatást. (Azóta sem bontottam ki. Már nem érdekel.) Ráadásul mindezt úgy, hogy anyagilag nagyon nem engedhetnénk meg magunknak. Ezenkívül egy hete lelkesen hívott egy barátnőm, hogy EFT-re jár, ami neki fantasztikus, és a nő, akihez jár, ezzel a módszerrel már tíz nőnek segített teherbe esni. És ekkor hirtelen azt éreztem, hogy most lett elég! Elég az összes csodaszerből, csodamódszerból, guruból, technikából, javaslatból és jótanácsból, ami segít teherbe esni - másoknak. Mert rajtam még egyik sem segített. És arra jutottam, hogy uramisten, én akár a vízben oldott szárított teveszart is hajlandó lennék  naponta kétszer meginni, ha azt hallanám róla, hogy az segít!  És hány tíz- meg húszezret költöttem havonta úgy, hogy valójában nem fért volna bele a költségvetésbe! De megvettem és kipróbáltam, mert hátha ez majd segít, és mi van, ha ezt kihagyom és emiatt lemaradok...
Úgy döntöttem, ennek véget vetek. Nem próbálok ki több csodaszert és nem megyek újabb guruhoz. Nem hiszem már, hogy ezen múlna. A gyerek akkor fog jönni, amikor annak itt lesz az ideje. Valószínűleg még nincs itt. Nem tudom, higgyek-e abban, hogy a dolgok "meg vannak írva", de azzal a gondolattal könnyen azonosulok, hogy mindennek rendelt ideje van. A gyermeknek valószínűleg most még nincs.
És nem, ez nem könnyű. Fáj és nehéz. De ma eldöntöttem, hogy arra fókuszálok, hogy rendbe tegyem az életem azon területeit, ahol még van dolgom. Ez is megér egy posztot, régóta érlelgetem, hamarosan be is fogok számolni róla.