... az álmoskönyv szerint is rosszat jelent. Nyugtalan forgolódást, magas arousalt és aggódó gondolatokat a holnapi vizsgát illetően. Pedig hülyére tanulom magam, túlzás nélkül.
Nem vagyok megszokva, ez is kétségtelen; én anno a bölcsészkaron ahhoz szoktam, hogy többnyire szóbeli vizsga van, amire én felkészülök, bemegyek, előadom magam, és kapok egy ötöst (vagy egy négyest). Egyrészt, mert felkészülök, másrészt, mert elronthatatlanul jókislány-fejem van (így harmincon túl is), plusz a szemüveg; az előítélet ilyenkor mindig működésbe lép, akárhogy is tagadjuk. No, és eléggé hadarok, ami legtöbbször azt a benyomást kelti, hogy a gondolataim jóval előbbre járnak - szóval sok vizsgát abszolváltam én így már.
De itt nem így van. Írásbeli tesztek vannak, igaz-hamis állítások, relációanalízis, definíciók - és egyszer csak kevésnek bizonyul, hogy én bizony hosszú percekig tudok szépen és összefüggően beszélni mondjuk a színlátásról. Itt az a lényeg, tudom-e, hogy a látható fény hullámhossza 400-700 nm, és hogy mi az a tetrakromát színlátás; ha igen, ha nem, senkit nem érdekel, hogy mi mindent tudok még. És túl az első zh-kon és vizsgákon (statisztika: négyes!), úgy tűnik nekem, ezen az egyetemen kevésbé arra kíváncsiak, mit tudok, hanem inkább arra, hogy mit nem. Statisztikából az első vizsgán kivágták a jelöltek háromnegyedét; az általános lélektan vizsga előtt az előadó közölte, az évfolyam 30-40%-a rendszerint meg szokott bukni (szerintem nem azért, mert az aktuális évfolyam 30-40%-a hülye/nem készül fel rendesen). 
Itt nem lesz elég az, hogy kidolgozom a tételt, párszor elolvasom, aztán kihúzom, és - hacsak nem kapok szívrohamot, mert éppen azt a tételt húztam, amit e legkevésbé tudok - pár mély levegő után elkezdem mondani. És csak mondom, mondom és mondom, aztán a tanár vagy leállít ötössel, vagy belekérdez még valamit, aztán elkéri az indexemet s viszontlátásra. 
No meg szorongok amiatt is, lássuk be, hogy nagyon-nagyon-nagyon szeretnék pszichológus lenni, ezért nagyon fontosak a sikeres vizsgák. Talán túlságosan rá is vagyok feszülve. Remélem, belejövök majd, mint kiscica a miákolásba, különben a stressz felőrli az idegeimet és az immunrendszeremet. A vizsga időpontjának közeledtével képes vagyok hosszú perceken át ismételgetni, hogy Istenem, kérlek, segíts, pedig ilyetén formában nem is hiszek a segítő Istenben.

(A kép forrása: http://nemkutya.com/like/44679)