Hogy mik vannak...
(Botrány egy hónapja is)
Már csak az előző poszt okán is ideírós a téma, no meg, hogy segítse az élményfeldolgozást. Ez annál könnyebb, minél jobban rápörgetem magam arra, h cinikusan lássam a dolgokat. (Hm, röhögj magadon, Isten is megsegít...?)
Rég várt buli, vagy 3-4 hónapja nem voltunk, Legeslegjobb Barinő és a pasija is ráértek, és vittük magunkkal Grünit is. Először a Holdudvar volt betervezve, majd a szokásos háromszámos helyen kötöttünk ki, mert az közelebb van+azt ismerjük. Csakhogy változott a rendszer: nyáron szombatonként 3000/fő a beugró, cserébe korlátlan italfogyasztás. Nos, mi ezt nem tudtunk, így már otthon megittunk 3 Jägert, mert az olcsóbb, ugye. Nekem tehát nem volt kifizetődő, csupán 5 v. 6 ásványvizet ittam, és egy Jägert, de ennek a Jägernek története van.
Történt ugyanis, h megérkezésünk után L-lel (ő az imádott Legeslegjobb Barinő) azonnal táncolhatnékunk támadt – köszönhetően az otthon előzetesen módszeresen betermelt rövideknek. Grünivel neki is láttunk, és nem telt bele sok idő, két srác már ki is szúrt magának. No hiszen, 2 lány táncol, az egyik ráadásul szép is (ez Legeslegjobb Barinő), és velük van egy fiú, aki külsejéből, tánctudásából és fellépéséből fakadóan hanyagolható tényezőnek tekinthető. Szóval, a két fiú bekóstolt, először az egyik L-t, majd valamivel később a másik engem – feltehetőleg bölcsen szem előtt tartva az ősi mondást a lóról és a szamárról. Aztán (a fiúk nagyvonalúak voltak ám!) meg is hívtak minket a bárpultnál egy italra, én – egészségügyi megfontolásból – ismét a Jäger mellett döntöttem. Miközben a srácokkal beszélgettünk (a kommunikáció némileg egyoldalúra sikeredett, ti. a fiúk olyan részegek voltak, hogy azt sem tudták, merre vannak arccal), megjelent Attila és L. pasija – akik eddig a táncból kimaradtak, és valamelyik asztalnál cseréltek eszmét fontos témákban, úgymint internet, póker, netán autók, vitorlások, és fegyverek. Szóval, amint a bárpultnál várakoztunk az italunkra – amely a korlátlan fogyasztás okán eléggé lassan bírt elkészülni – megjelent Attila, és hátulról átkarolta a derekamat. L. pasija is hasonló akciót bonyolított, mert a srácok egyként fortyantak fel, kik ezek a fiúk. Az én partnerem egyenesen nekem szegezte a kérdést, hogy ki ölelget itten engemet. Mondtam, hogy, hát a pasim. Erre a másik srác azonnali lelépést javasolt, mondván, szopatva vannak – ti. általam és L. által. Én itt egy pillanatra lefagytam, ugyanis nem értettem, miért szopattuk volna meg a fiúkat – én mindeddig úgy tudtam, egy tingli-tangli tánc, valamint egy (nota bene!) ingyenes ital elfogyasztása még nem minősül hűségeskünek, sem pedig bármiféle ígéretnek az este lehetséges folytatására nézvést. L. partnere le is lécelt Az enyém azonban kitartóbbnak bizonyult, és mivel Attilámat könnyű ellenfélnek találta, őt kezdte el kóstolgatni. Hozzá kell tenni, a fiúcska akkora volt, mint egy kétajtós Colonial szekrény, ennek okán a jól fésült és szerényebb (ám nem lebecsülendő) testi adottságú Attilát próbálta heccelni. Mindeközben időnként rám borult (a srác, természetesen), és munkában megfáradt, súlyos gondoktól nehezedő fejét az arcomnak támasztotta. Ezt Attila sérelmesnek találta, ebben igaza is volt, de sehol sem tanítottak meg az ittas, 100 kilón felüli gorillák elhárítására. A srác cikizni kezdte az én drágámat, elsősorban a külső megjelenésére fókuszálva. Attila sértődötten levonult (és is azon voltam, hogy elmenjen, mert úgy véltem, egyedül jobban tudom kezelni a szituációt). A srác tovább fényezte magát, elsősorban testi adottságait hangsúlyozva. Végül mondtam neki, hogy nem kívánom lecserélni Attilámat, de közöltem, a Jägert megiszom vele, ha már megígértem, no meg ki is volt fizetve (mármint én fizettem ki a belépéskor). Ezt a korrekt lépésemet emberünk akár értékelhette is volna, ám nem tette, ezért dúlva-fúlva lelépett. Megnyugtatásomra búcsúzóul megjegyezte, ha a pasim belém köt, vagy kekeckedik, akkor kibelezi (sic!).
Hát, ennyi volt az az ominózus buli, ahol ismét furcsa emberrel hozott össze a sors. Mondanom sem kell, a hangulat elromlott, a Jäger hatása elmúlt, így L-lel a hazaindulást kezdtük szorgalmazni. Ez hamarosan be is következett. Nem is maradt más, mint a szerzett élmények, valamint az enyhe másnaposság feldolgozása, és a tanulság, ami bizonyára van, de nekem még nem sikerült levonni.
K.
Már csak az előző poszt okán is ideírós a téma, no meg, hogy segítse az élményfeldolgozást. Ez annál könnyebb, minél jobban rápörgetem magam arra, h cinikusan lássam a dolgokat. (Hm, röhögj magadon, Isten is megsegít...?)
Rég várt buli, vagy 3-4 hónapja nem voltunk, Legeslegjobb Barinő és a pasija is ráértek, és vittük magunkkal Grünit is. Először a Holdudvar volt betervezve, majd a szokásos háromszámos helyen kötöttünk ki, mert az közelebb van+azt ismerjük. Csakhogy változott a rendszer: nyáron szombatonként 3000/fő a beugró, cserébe korlátlan italfogyasztás. Nos, mi ezt nem tudtunk, így már otthon megittunk 3 Jägert, mert az olcsóbb, ugye. Nekem tehát nem volt kifizetődő, csupán 5 v. 6 ásványvizet ittam, és egy Jägert, de ennek a Jägernek története van.
Történt ugyanis, h megérkezésünk után L-lel (ő az imádott Legeslegjobb Barinő) azonnal táncolhatnékunk támadt – köszönhetően az otthon előzetesen módszeresen betermelt rövideknek. Grünivel neki is láttunk, és nem telt bele sok idő, két srác már ki is szúrt magának. No hiszen, 2 lány táncol, az egyik ráadásul szép is (ez Legeslegjobb Barinő), és velük van egy fiú, aki külsejéből, tánctudásából és fellépéséből fakadóan hanyagolható tényezőnek tekinthető. Szóval, a két fiú bekóstolt, először az egyik L-t, majd valamivel később a másik engem – feltehetőleg bölcsen szem előtt tartva az ősi mondást a lóról és a szamárról. Aztán (a fiúk nagyvonalúak voltak ám!) meg is hívtak minket a bárpultnál egy italra, én – egészségügyi megfontolásból – ismét a Jäger mellett döntöttem. Miközben a srácokkal beszélgettünk (a kommunikáció némileg egyoldalúra sikeredett, ti. a fiúk olyan részegek voltak, hogy azt sem tudták, merre vannak arccal), megjelent Attila és L. pasija – akik eddig a táncból kimaradtak, és valamelyik asztalnál cseréltek eszmét fontos témákban, úgymint internet, póker, netán autók, vitorlások, és fegyverek. Szóval, amint a bárpultnál várakoztunk az italunkra – amely a korlátlan fogyasztás okán eléggé lassan bírt elkészülni – megjelent Attila, és hátulról átkarolta a derekamat. L. pasija is hasonló akciót bonyolított, mert a srácok egyként fortyantak fel, kik ezek a fiúk. Az én partnerem egyenesen nekem szegezte a kérdést, hogy ki ölelget itten engemet. Mondtam, hogy, hát a pasim. Erre a másik srác azonnali lelépést javasolt, mondván, szopatva vannak – ti. általam és L. által. Én itt egy pillanatra lefagytam, ugyanis nem értettem, miért szopattuk volna meg a fiúkat – én mindeddig úgy tudtam, egy tingli-tangli tánc, valamint egy (nota bene!) ingyenes ital elfogyasztása még nem minősül hűségeskünek, sem pedig bármiféle ígéretnek az este lehetséges folytatására nézvést. L. partnere le is lécelt Az enyém azonban kitartóbbnak bizonyult, és mivel Attilámat könnyű ellenfélnek találta, őt kezdte el kóstolgatni. Hozzá kell tenni, a fiúcska akkora volt, mint egy kétajtós Colonial szekrény, ennek okán a jól fésült és szerényebb (ám nem lebecsülendő) testi adottságú Attilát próbálta heccelni. Mindeközben időnként rám borult (a srác, természetesen), és munkában megfáradt, súlyos gondoktól nehezedő fejét az arcomnak támasztotta. Ezt Attila sérelmesnek találta, ebben igaza is volt, de sehol sem tanítottak meg az ittas, 100 kilón felüli gorillák elhárítására. A srác cikizni kezdte az én drágámat, elsősorban a külső megjelenésére fókuszálva. Attila sértődötten levonult (és is azon voltam, hogy elmenjen, mert úgy véltem, egyedül jobban tudom kezelni a szituációt). A srác tovább fényezte magát, elsősorban testi adottságait hangsúlyozva. Végül mondtam neki, hogy nem kívánom lecserélni Attilámat, de közöltem, a Jägert megiszom vele, ha már megígértem, no meg ki is volt fizetve (mármint én fizettem ki a belépéskor). Ezt a korrekt lépésemet emberünk akár értékelhette is volna, ám nem tette, ezért dúlva-fúlva lelépett. Megnyugtatásomra búcsúzóul megjegyezte, ha a pasim belém köt, vagy kekeckedik, akkor kibelezi (sic!).
Hát, ennyi volt az az ominózus buli, ahol ismét furcsa emberrel hozott össze a sors. Mondanom sem kell, a hangulat elromlott, a Jäger hatása elmúlt, így L-lel a hazaindulást kezdtük szorgalmazni. Ez hamarosan be is következett. Nem is maradt más, mint a szerzett élmények, valamint az enyhe másnaposság feldolgozása, és a tanulság, ami bizonyára van, de nekem még nem sikerült levonni.
K.
Szólj hozzá!
