Hát, néha a cukiság blogon sem csak vicces dolgokat lehet látni. Van egy csomó tündéri édes sün (meg más állatok is, akik nem olyan tündéri édesek, mint a sün, de azért cukik), a legédesebb talán az a 4 süni volt, akik egy olyan kefét néznek az anyjuknak, amellyel korábban az erdőben található kerti bútorokat tisztították, így a kefe illata és tapintása a sünkölyköket az anyjukra emlékezteti:)
De van egy 4 perces videó egy Yozhik nevű süniről, pontosabban az emlékére készült, mert a sünike 2001-2006 között élt. (Miközben ezt írom, még mindig potyognak a könnyeim.)
Szegény kicsi sünike. És jaj, a Boldizsár ugye nem, ugye ő sosem...?
Nekem még sosem halt meg sünim. Egyet, a Háromlábú Bandit elengedtük 2 hét után. Úgy találtunk rá, hogy csak 3 lába volt, a Vác felé vezető út mellett sántikált éjszaka. Azt hittük, komoly baja van, de aztán láttuk, hogy a seb nyomtalanul, heg nélkül begyógyult már valszeg hónapokkal ezelőtt, és Bandi életvidám, makkegészséges süni, így 2 hét után elengedtük.
A másodikat, Őszi Bandit, ahogy a neve is mutatja, késő ősszel találtuk, kb 15 dekát nyomott, szóval nem ébredt volna fel a téli álmából, így télre befogadtuk, felneveltük, tavasszal meg elengedtük. Vicces lehetett, május elején engedtük el Fót mellett a pusztában, felhízlalva. A többi hím süni nemrég kelt fel, legatyásodva, soványan kajtattak élelem után, Bandikánk meg erőtől duzzadva megjelent közöttük, valszeg ő termékenyítette meg azon a tavaszon az összes környékbeli nőstényt:) (A 2A út melletti pusztát azóta is Bandilandnak hívjuk.)
Zsigmond egy évre rá, szintén ősszel került hozzánk, hasonló okokból. Ő volt a legszelídebb, ölbe lehetett venni, ellapította a tüskéjét, sőt, még a pocakját is engedte simogatni. Mindig Zsigmonddal az ölemben néztem a Rém rendes családot, bevackolta magát, aztán cirógattam, mint egy macskát. Zsigmondtól szomorú körülmények között vettem búcsút, de abban biztos voltam, továbbra is jó helyen lesz.
És mennyi, de mennyi elütött sünit láttam már az utak mentén. (Egy németországi adat szerint csak náluk kb 50.000(!!) sünit ütnek el egy évben, gyakorlatilag tizedeli a populációt, sokkal jobban, mint a sün bármelyik természetes ellensége.)
A legszörnyűbb az volt, mikor egy olyan sünit találtunk éjjel az út mellett, amelyikről nem tudtuk eldönteni, él-e még. Beraktuk a kocsiba, elvittük magunkkal (az úticél már nem volt messze), ott nézegettük, aztán úgy határoztunk, reggelig kitesszük a fáskamrába, hátha magához tér. Kapott vizet, almát (macskakaja épp nem volt a háznál), reggel pedig, nos, hát eltemettük. Pár hete reggel meg melóba menet láttam elütött sünit, aznap éjjel történhetett, látszott a külsérelmi nyomokból...és ez csak 2 kiragadott eset. Autósok, éjszaka tessék vigyázni a sünikre!
Nem beszélve azokról, akiket a hülye vadászkutyák ölnek meg, sokszor a gazdáik helyeslésével...
Szegény, szegény sünik...
Remélem, a meghalt sünik a mennyországba kerülnek, ahol aztán az örök vadászmezőkön  foghatnak jó kövér rovarokat, és néha azért kapnak egy kis Whiskast, meg gyümölcsöt is:)
(Ez némi teológiai képzavar, de szerintem ez a süniket nem zavarja.)
(Megj.: Ez egy befordulós poszt lett, úgy tűnik, de hát így sikeredett... Más levelem majd több lesz és vidám...)
K.