Fogyasztói társadalom
Megjött tegnap a fizu, még jó, különben mehettem volna Dubaiba kurválkodni, mint ahogy mostanában jó pár női magazinban olvastam:) Gyorsan vettem is Vichy arckrémet, majd konstatáltam, h bizony a fogyasztói társadalom tökéletes tagja vagyok, kapjam be. Van Vichy arckrémem, meg popsifeszesítő kencém, amit minden reggel, fürdés után belemasszírozok a "problémás területekbe", meg golyós kencém, amit szem alá kenni, ha fáradt vagy duzzadt. S mindezt miért? Mert láttam sok Vichy-reklámot, és benyeltem, h az nekem jó lesz, ha használom, mert a Vichy biztos fasza termékeket gyárt, ha már olyan drága. Meg hogy megérdemlem a "kényeztetést". És a legjobb, baszki, hogy tényleg érzem, h használ, mármint, nem látványra lesz szebb a bőröm, hanem érzem, miközben kenem, h ez jó. Á. barinő is hasonló élményekről számolt be, mikor felkente magára élete első Vichy-krémjét, nevetve mondta, bizony ő is érzi, hogy ez használ:) Nesze neked, reklámok.
Aztán végiglapozok néhány női magazint, és azonnal fogyókúráznom kell, úgy látszik, a társadalom fogyasztó is, mert presszionál, hogy fogyjak le, még jobban. Ha 55 kiló felett vagy, és narancsbőröd van, dögölj meg. Ha az öltözéked nem elég trendi, akkor szintén dögölj meg. Ha nem tudod egy hónapon keresztül minden este más pasival fizettetni a vacsorádat, akkor is dögölj meg. Ha nem vagy 30 évesen karriered csúcsán, kisportoltan, napbarnítottan, és ha ekkorra még mindig kevesebb faszt fogtál, mint kilincset, akkor egy lúzer vagy, kivet magából a társadalom, nem kellesz senkinek, nem érsz semmit, így aztán végképp dögölj meg. Értelmiségi körökben mindez tetéződik azzal, h kell néhány diploma (ha gumiiskolában szerzett, akkor is), nyelvvizsgák, és néhány jól csengő nevű melóhely a hátad mögött, 35 évesen minimum középvezetőnek kell lenni, gyerekekkel persze, és olyan nőnek, akinek "sikerült összeegyeztetnie az anyaságot a karrierrel".
Egyáltalán, mi a halál ferde faszáért köll annyi diplomás, Dunát lehetne és kellene rekeszteni velük, gumiiskolában szerzett gumidiplomások, akik köszönőviszonyban sincsenek a valódi, szociológiai értelemben vett értelmiséggel. Hogy a saját házam táján kezdjem a söprögetést, mi a fenének képeznek ki évente 250-300 magyar szakost, akik közül kevesen mennek tanárnak, mert nem épp presztízsszakma, a legtöbbjük a Burger Kingben végzi, hamburgersütőként vagy alapanyagként. Nekem marha nagy mázlim volt az álláskereséssel, fasza kis melót találtam, de komolyan nézegettem én is a kis cégek titkárnői álláshirdetéseit, nem sokon múlt, hogy nem kávét főzök egy irodában, ahol egyetlen előrelépési lehetőség, ha a fönci szeretőjévé avanzsálok. És azzal a lendülettel szüntetném meg az összes E betűvel kezdődő szakot a bölcsészkaron, mert bár érdekes, de hulla fölösleges, én sem végeztem el például az általános és alkalmazot nyelvészet szakot, pedig nagyon érdekelt volna, de hát, az ilyesmit hobbinak hívják. Jogász, közgazdász, "kommunikációs szakember" is sok van, és közhely, hogy fasza szakmunkást meg nem lehet találni. Voltférj voltfőnöke panaszkodott arról, hogy kőművest, burkolót keresnének, meg technikust az irodába, diplomások jelentkeznek sorra, a szakmelóhoz meg nem ért senki. Ha vki mégis szaki lesz, és jól végzi dolgát, gennyesre keresheti magát, nem úgy, mint diplomásmunkanélküli kortársai. Persze, tanuljon mindenki, aki szeretne, miért is ne, de diploma nélkül is van élet.
Kissé elkanyarodtam a kiindulástól, no sebaj. Vettem télre még 2 pár csizmát, 1 télikabátot, 2 nadrágot, 2 pulóvert, sapkát, kesztyűt, sálat, és kevésnek érzem, folyton vásárolnom kell. Mi a fenéért van nekem szükségem a hatodik nadrágra, a negyedik pár cipőre,a nyolcadik pulóverre,a tizenhatodik fülbevalóra és köldökpiercingre s minderre úgy, hogy folyamatosan azt érzem, nincs egy rongyom sem. Pedig nem is vagyok az a klasszikus divatmajom. Mi ez, függőség, vagy reklámok-magazinok sugallta életérzés átvétele? Persze, már Dorian Gray is olyan olyan korban élt, mikor az embereknek csak felesleges dolgokra volt szüksége, ez a kor meg még olyanabb.
Ifjabb koromban, mikor nem volt önálló jövedelmem, irigykedve lestem azokat a nőket, akiknek jó cuccaik vannak, most veszettül pótolom a hiányt, és kurva jó azt a visszajelzést kapni, h most már én is azok közé a nők közé tartozom, akiknek jó cuccaik vannak:) Jut eszembe, mondtam már, h kéne egy jó kis táska télre, melóba?:)
K.
Aztán végiglapozok néhány női magazint, és azonnal fogyókúráznom kell, úgy látszik, a társadalom fogyasztó is, mert presszionál, hogy fogyjak le, még jobban. Ha 55 kiló felett vagy, és narancsbőröd van, dögölj meg. Ha az öltözéked nem elég trendi, akkor szintén dögölj meg. Ha nem tudod egy hónapon keresztül minden este más pasival fizettetni a vacsorádat, akkor is dögölj meg. Ha nem vagy 30 évesen karriered csúcsán, kisportoltan, napbarnítottan, és ha ekkorra még mindig kevesebb faszt fogtál, mint kilincset, akkor egy lúzer vagy, kivet magából a társadalom, nem kellesz senkinek, nem érsz semmit, így aztán végképp dögölj meg. Értelmiségi körökben mindez tetéződik azzal, h kell néhány diploma (ha gumiiskolában szerzett, akkor is), nyelvvizsgák, és néhány jól csengő nevű melóhely a hátad mögött, 35 évesen minimum középvezetőnek kell lenni, gyerekekkel persze, és olyan nőnek, akinek "sikerült összeegyeztetnie az anyaságot a karrierrel".
Egyáltalán, mi a halál ferde faszáért köll annyi diplomás, Dunát lehetne és kellene rekeszteni velük, gumiiskolában szerzett gumidiplomások, akik köszönőviszonyban sincsenek a valódi, szociológiai értelemben vett értelmiséggel. Hogy a saját házam táján kezdjem a söprögetést, mi a fenének képeznek ki évente 250-300 magyar szakost, akik közül kevesen mennek tanárnak, mert nem épp presztízsszakma, a legtöbbjük a Burger Kingben végzi, hamburgersütőként vagy alapanyagként. Nekem marha nagy mázlim volt az álláskereséssel, fasza kis melót találtam, de komolyan nézegettem én is a kis cégek titkárnői álláshirdetéseit, nem sokon múlt, hogy nem kávét főzök egy irodában, ahol egyetlen előrelépési lehetőség, ha a fönci szeretőjévé avanzsálok. És azzal a lendülettel szüntetném meg az összes E betűvel kezdődő szakot a bölcsészkaron, mert bár érdekes, de hulla fölösleges, én sem végeztem el például az általános és alkalmazot nyelvészet szakot, pedig nagyon érdekelt volna, de hát, az ilyesmit hobbinak hívják. Jogász, közgazdász, "kommunikációs szakember" is sok van, és közhely, hogy fasza szakmunkást meg nem lehet találni. Voltférj voltfőnöke panaszkodott arról, hogy kőművest, burkolót keresnének, meg technikust az irodába, diplomások jelentkeznek sorra, a szakmelóhoz meg nem ért senki. Ha vki mégis szaki lesz, és jól végzi dolgát, gennyesre keresheti magát, nem úgy, mint diplomásmunkanélküli kortársai. Persze, tanuljon mindenki, aki szeretne, miért is ne, de diploma nélkül is van élet.
Kissé elkanyarodtam a kiindulástól, no sebaj. Vettem télre még 2 pár csizmát, 1 télikabátot, 2 nadrágot, 2 pulóvert, sapkát, kesztyűt, sálat, és kevésnek érzem, folyton vásárolnom kell. Mi a fenéért van nekem szükségem a hatodik nadrágra, a negyedik pár cipőre,a nyolcadik pulóverre,a tizenhatodik fülbevalóra és köldökpiercingre s minderre úgy, hogy folyamatosan azt érzem, nincs egy rongyom sem. Pedig nem is vagyok az a klasszikus divatmajom. Mi ez, függőség, vagy reklámok-magazinok sugallta életérzés átvétele? Persze, már Dorian Gray is olyan olyan korban élt, mikor az embereknek csak felesleges dolgokra volt szüksége, ez a kor meg még olyanabb.
Ifjabb koromban, mikor nem volt önálló jövedelmem, irigykedve lestem azokat a nőket, akiknek jó cuccaik vannak, most veszettül pótolom a hiányt, és kurva jó azt a visszajelzést kapni, h most már én is azok közé a nők közé tartozom, akiknek jó cuccaik vannak:) Jut eszembe, mondtam már, h kéne egy jó kis táska télre, melóba?:)
K.
Szólj hozzá!
