Csak a munka. Holnap meg megyünk ünnepelni, elbúcsúztatjuk a csoport egyetlen fiúkollégáját:(meg karácsonyozunk, pfff. Szerintem a fönci megneszelte, hogy páran összejárunk meló után időnként, aztán gondolta, csapatépító jelleggel összetrombitálja az egész csapatot, nehogy már a többiek kimaradjanak. (Biztos még nem hallott a természetes szelekcióról. Nem véletlenül nem szoktuk hívni a többieket...ej, de gonosz vagyok. Szégyenkezem. Még a végén virgács lesz belőle. Bár attól legalább nem nő a fenekem, csak piros lesz:) Csak szimpla sörözés lesz, semmi rongyrázós céges parti, mármint nekem még sörözés se igazán, max egy kori, kettőtől már berúgnék, mint az albánszamár, az meg az álmoskönyv szerint sem jó, mikor az ember a főnökével van.
Viszont nem tudom, ma jön-e a Mikulás, avagy már tegnap meg kellett volna jönnie? Kérdezgettem, hallottam ezt is, azt is, valakinél már tegnap megjött, de ilyen BKV-s viszonyok közt nem csoda, ha még nem ért ide, biztos nem fizetett pótdíjat a puttyonyára, oszt megverték az ellenőrök, aztán azt mondták, hogy a Mikulás ütött először. Legjobb persze az lenne, ha mindkét nap jönne. Tegnap este későn értem, Attila meg hosszú piros köntösben szokott flangálni itthon, nem bírtam ki röhögés nélkül, hogy na, mi a faszt hozott a Mikulás, de ma már biztos hoz csokit is:)
Tegnap ráadásul bűnbe estem, elmentünk szinténbölcsész kolléganővel vásárolni könyvesboltba, én meg klasszikus addiktív tüneteket produkáltam. Ha beszabadulok egy könyvesboltba, képes vagyok a holnapután faszát is megvenni, tegnap is 7 könyvet tettem a kosárba szűk fél óra leforgása alatt. Aztán összeszámoltam, hogy ez egy vagyon lesz, majd leültem egy székre, és törtem a fejem, mit is tegyek vissza a polcra. (Borzasztó volt!) Végül csak 5 könyvet vettem meg. Egy vagyonba került, de meg tudom magyarázni. 3 ajándékba megy, ez tiszta sor. A másik kettő, meg hát, az egyik egy Kundera-regény, amit még nem olvastam, finom kis remegések futottak végig a gerincemen, mikor megláttam (a kis könyvtárunkban nincs meg), a másik meg Coelhótól a Zahír, Vizitdíj Automata ajánlására:). Viszont fenékbe rúgom magam, ha még egyszer ajándékvásárlás címén magamnak merek venni valamit!
Tegnap este voltunk moziban is, megnéztük az Estét szinténbölcsész kolléganővel, igen-igen jó film. Ha a katarzisélmény vmi olyasmi, h az ember a film után egy órán át nem tud megszólalni, csak időnként annyit, hogy hú, bazmeg, akkor ez az volt. Romantikus, de nem nyálas, és nagyon érdekes kérdéseket feszeget. Pár apróság még ma is bevillant, pl., hogy milyen jó karakter is volt Lila anyja (ismerős arcú színésznő játszotta, de szégyengyalázat, nem jut eszembe a neve). Volt néhány jelenet, amikor a könnyeimet nyeldekeltem, és a kolléganő felől is időnként gyanús szipogás hallatszott, de annyira nem vagyunk jóban, h egymás vállán bőgjük ki magunkból a látottakat, így aztán film után szépen hazamentünk.
Le kéne szoknom a csúnya beszédről.
K.