Tegnap csajos napos tartottam szlovákos voltcsoporttárssal. Aki fiú. Nem, nem meleg. Igaz, engem ugyan nem akar megdugni, de attól még nem az. Mert a lányok ma odabent rögtön  ezt kérdezték, mikor elmeséltem.
Egyébként egy tünemény. Ő az a pasi, akiről azt írtam, hogy képes volt végigjárni velem a Westendet, és fülbevalót nézni (a Westendben jó sok bizsubolt van), úgy, hogy közben élvezte. (Vettünk is kettőt, csuda szépek.)
Tegnap a Nyugatihoz beszéltük meg a találkozót, a Westendbe, merthogy az utcán ácsorogni hideg van. Odaértem fél 5-re a megbeszéltek szerint, srác sehol, hívom, mondta, késni fog, segond, addig körülnézek picit. (Nem okoz különösebb gondot eltölteni az időt olyan helyen, ahol ruhát lehet kapni:).
Megérkezett, némi tanakodás után beültünk sörözni egy olyan helyre, ahol uzsonnaidőben kevesen vannak. Meg kellett mutatnom az újonnan vett farmeremet (merthogy hasznosan töltöttem ám az időt!). Ha veszek egy ruhát, késztetést érzek, hogy azonnal belebújjak, és illegessem magam a tükör előtt, de tegnap visszafogtam magam. (Hülyén vette volna ki magát, ha elvonulok fél órára a söröző mosdójába.) Elkezdtünk beszélgetni a vásárlásról, meg arról, hogy a srác azért nem szereti, mert a nők nem hajlandók tudomásul venni, hogy akármit magukra vehetnek, igazából akkor is bugyiban-melltartóban néznki ki a legjobban. (Hm.) Aztán mondtam, hogy térjünk át más témákra, mert ruhavásárlás és egyéb tipikusan női témák őt valszeg untatni fogják. Mondta, dehogyis, és elmesélte, hogy mikor fiúkkaql találkozik és tipikusan "pasis témákat" vitatna meg, ú.m. számítógép, autók, esetleg fegyverek és nők, az őt néha untatja. És imád lányokkal beszélgetni, mert máshogy látjuk a világot, és szórakoztatják és az egyéb, női(es)nek tartott beszédtémák. Ó, gondoltam, azzal nem lesz gond, csacsogásra bármikor kapható vagyok, főleg, hogy gondolkodni se igen kell hozzá, úgyis fáradt voltam. Meséltem neki arról, hogy irigylem a pasikat, mert egy jól szabott öltönyben, hozzá illő inggel sosem lehetnek alul- vagy túlöltözöttek, míg nekünk állandó problémánk, mit vegyünk fel, ha valahol meg kell jelenni. (Életem egyik legnagyobb mellényúlása tavaly Attila egyik barátjának esküvője. Szertartás délután, nyilván szoknya-kosztüm, aztán mindenki hazament, este 8 körül buliféleség egy szórakozóhely kibérelt termében. Igenám, de miben kell oda menni? Faggattam a jelenlévő lányokat, ők mit vesznek fel, mindenki azt mondta, elegánsan jön, akárcsak délután. Hát, jó. Akkor marad a szoknya-kosztüm, de estére már hosszúszárú csizmát vettem, mert elég hűvös volt, plusz diszkréten csipkés combfixet, dobja fel valami az összeállítást. Megérkeztünk, körülnéztem és meghűlt bennem a vér. Mindenki farmerban-pólóban-sportcipőben volt, el lehet képzelni, hogy néztek rám. Úgy is éreztem magam. Attilának nem volt gondja, levette a zakóját, a nyakkendőjét zsebébe süllyesztette, szövetnadrágban-ingben már nem rítt ki a tömegből. Én meg sanda oldalpillantások keresztüzében próbáltam minél észrevétlenebb maradni. El lehet képzelni.)

De vissza a tegnaphoz. Egészen belejöttem a mesélésbe, csoporttárs meg biztatott, mondjam el bátran, hogy látjuk mi nők a többi nőt. Jeleztem, hogy én leginkább csak a saját és a barátnőim tapasztalataira tudok hagyatkozni, de éreztem a feladat súlyát és szépségét, hogy most én fogok beavatni egy pasit a női világ rejtett titkaiba:)
Megkövezés terhét vállalva, a következőket mondtam neki. (Vitatkozni ér:)

1. Első és legfontosabb, hogy mi nők elsősorban nem a férfiaknak, hanem egymásnak öltözünk. Tapasztalatom szerint kevés férfi kivételtől eltekintve inkább a nők veszik észre, ha passzol a táska az övhöz/cipőhöz, a ruha színe a szemfesték színéhez, az ékszerek pedig az egész ruházat stílusához stb. stb. A férfiak inkább az összhatást veszik észre. Tanmese saját életemből: Egyszer régen randiztam valakivel, nyár volt, kis rózsaszín-fehér ruha volt rajtam, természetesen hozzá illő papuccsal, táskával, sminkkel. Pár nap elteltével ismét randiztunk, a pasi megjegyezte, kár, hogy nem abban a múltkori zöld kis ruhában jöttem, abban nagyon jól néztem ki. Kerekedett a szemem, abban biztos nem, mert nekem tutifixen egy zöld ruhám sincs, nem szeretem ugyanis. Aztán persze csak kiokoskodtuk, hogy a rózsaszín ruhámra gondolt. Akkor nyilván azt is észrevette, milyen jól passzoltak hozzá a kiegészítők...

2. Az előzőekből következik, hogy mi nők vagyunk egymás legnagyobb kritikusai - öltözködés terén biztosan. (És, tegyük a kezünket a szívünkre, eléggé hajlamosak vagyunk észrevenni, ha egy nőtársunk a combkörméretével nem összeegyeztethető rövidségű szoknyát húz magára. Jobb érzésűek ilyenkor nem tesznek megjegyzést.)
Csoporttárs hatalmasan elcsodálkozott, mikor elárultam, mi nők észrevesszük, ha a másikon szivacsos melltartó van. Mondtam neki, bizony, ilyesmivel csak egy pasit lehet az orránál (vagy egyéb testrészénél?:) fogva vezetni.

3. Az előzőekben felsoroltak érvényessége exponenciálisan nő, ha olyan nővel kerülünk kapcsolatba, akiben potenciális riválist szimatolunk. Kritikusan vizslatjuk a másikat, és nagyon elégedetten tudjuk konstatálni, hogy a rivális nő vékony nadrágján mintha áttetszene némi naracsbőr, kéjes gyönyörrel tölt el, ha kiszúrjuk, hogy push-up melltartót visel, szép próbálkozás, kisanyám, de lehet visszamenni a starthoz, nekem szivacs nélkül van ekkora, gondoljuk magunkban.

4. És nemcsak egymásnak öltözködünk, hanem magunknak is, mert szeretünk, nem igaz? Jobban érezzük magunkat, ha minden rendben van rajtunk, a ruhadarabok harmonizálnak egymással és a kiegészítőkkel. És még jobban érezzük magunkat, ha mindez le is kerül rólunk...;)
És mivel nők esetében sokszor mindennek az ellenkezője is igaz lehet, tegyük gyorsan hozzá, tökmindegy, mit viselünk, ha jól érezzük magunkat a bőrünkben, akkor úgyis sugárzunk.

Ennyi lecke után csoporttárs rákérdezett, mit érzek, ha egy társagában meglátok egy nőt ugyanabban a ruhában.  Hát, felmérem a viszonyokat. Ha 5 kilóval több és a cicije kisebb, akkor megnyugszom. Ha a ugyanez rám igaz, akkor elkezdem magam rosszul érezni.

(Megj.: A női szolidaritásról, önsegélyező szervezetekről és barátságról majd egy későbbi bejegyzésben.)
K.