Közeleg Á. esküvője, szaporodnak a teendői. Ahogy meséli, kicsit újraélem a sajátomat, meg a szervezés megpróbáltatásait.. Á. kedves lány, és a legpozitívabb gondolkodású, akit valaha is ismertem. Azon kevesek egyike, aki képes megszelídíteni a cinizmusomat úgy, hogy mond rá valami pozitív töltetű dolgot. Ezért cserébe nem is traktálom őt az ironikus beszólásaimmal esküvő-témában:) De azért ma reggelre ő is besokallt. (Hű, mi lehetett ott, ha már Á. is kiakadt!)
A hétvégén ugyanis a szervezés különösen nehéz fázisába lépett: végig kellett látogatni a meghívóval a rokonyokat. Olyanokat, akikkel amúgy is csak sátoros ünnepeken szokott találkozni az ember. (Hál'Istennek.) Ilyenkor végig kell hallgatni Gizi, Juli és Manci néni sápítozással vegyes lelkendezését arról, hogy micsda nagylányok lettünk mi már, pedig még nem is olyan rég... (és itt általában egy rém kínos történet következik a gyermekkorból, jobb esetben mondjuk csak bepisilős). Ezt követően jönnek a jótanácsok. Szép sorban, először is az esküvő és a lagzi környékén. Hogy milyen ruhát kell viselni a menyasszonynak éjfél előtt és után, milyen zene és étel-ital legyen, kik legyenek a koszorúslányok, hogyan kell leültetni a vendégeket, mekkora legyen az esküvői torta, és ildomos-e gumi óvszert használni a nászéjszakán.
Majd újabb jótanácsok, ezúttal már a menyecske majdani életét megkönnyítendő: hogyan lesz az ember lánya jó feleség. Ezt nyomatékosítandó mindig a tágabb család egy oszlopos tagját hozzák fel példának, aki bezzeg.
Á. is ebbe esett bele hétvégén. Végighallgatta, az egyik meghívott kislány micsoda nagyestélyiben fog feszíteni, és hogy mekkkora gondot jelent a ruhakölteményt átszállítani egyik városból a másikba (remélem, Á. azért a maga diszkrét stílusában jelezte, ő lesz a menyasszony). (No igen, esküvőn a többi vendéget túlöltözni rém kínos. Hát még a menyasszonyt! Jáájj.) Majd jött a bezzegesdi: Bezzegné, aki tökéletes feleség, 3 gyereket nevel, minden este meleg vacsorát főz, és tessék megnézni, milyen makulátlan vasalt ruha van a férjén. Á. valszeg itt fordulhatott be végleg, ugyanis elmondása szerint ő nem szokott vasalni. Azt az ergonómiailag teljesen helytálló nézetet követi, hogy a ruha kilógja magát a vállfán száradás közben, ha meg mégsem, akkor a felvételét követő második percben úgyis összegyűrődik, akkor meg minek az egész procedúra. Szimpatikus elgondolás.