Nah, végre van egy kis időm netezni. A csütörtököt teljesen lefoglalta a Bálint napi móka, vacsoráztunk a belga sörözőben meg ittunk jó söröket. Úgy teliettük magunkat, hogy teljesen bepunnyadtunk, így az esti szex elmaradt...micsoda borzalom! Lemaradtunk az össznépi kefélésről!:)
(Csak erősebb idegzetűek olvassanak tovább. Szóval, még mindig jobb így, hogy kihagytuk. Pár éve voltférjjel illletve akkor még voltpasival voltunk vacsorázni Bálint napon - hát, Istenem, nekem a legtöbb ünnephez hozzátartozik a zabálás, enni ugyanis nagyon szeretek! Szokás szerint teliettük magunkat, aztán hazamentünk, hogy belecsapjunk a lecsóba, és végül csak azért nem a lecsóba csaptunk bele, mert nem azt vacsiztunk. Ahogy tornáztunk, rettenetes hányinger tört rám, minden mozdulatnál öklendeztem, mint egy rossz pornófilmben, szóval egy életre megtanultam, hogy ha úgy igazán tele van a pocakom, akkor hagyjuk a szexet.)
No, most már csak teljesen konszolidált témák fognak következni. Semmi szexuális. Úgyis éreztették velem, hogy túl sokat beszélek róla, és ez zavaró. Hát, jó. Akkor majd nem fogok. Egyébként, kitöltöttünk Attilával egy tesztet a 7 főbűnről. Nekem - mily meglepő! - a bujaság, a torkosság, és a harag lett szignifikánsan magas - ez utóbbi nyilván akkor tör elő, mikor az előző kettőhöz nem jutok hozzá:P Viszont a teszt mókás, és egészen jó eredményt ad, Attilára is meglehetősen jellemző az eredmény. Ki lehet próbálni. A teszt angol nyelvű, és senkit ne riasszon el, az első néhány kérdés az ember autójára vonatkozik. Ha nincs, nyugodtan ki lehet hagyni, sokat nem torzul az eredmény.
Egy szó, mint száz meg kell javulnom!

Tegnap voltam a Media Marktban (vasalót venni), és megláttam egy cédét, illetve dupla cédét, Bryan Adams: Antology. Ha jól számolom, ez már a harmadik Best of lemeze, míg az első Best of lemez megjelenése óta talán ha 2 új lemezt kiadott. Nekem az első élményem a So far so good volt vele, rajta a Please forgive me-vel, ami miatt a lemezt megvettem, akkor voltam 13 éves, és hihetetlenül megtetszett a lemez. Szépen lassam beszereztem az összes korábbi albumát, és nagy izgalommmal váltam 14 évesen az 18 til I die-t. Évekig fanatikus Bryan Adams-rajongó voltam, ami azért meglepő, mert ennél sokkal keményebb zenéket hallgatok, a hasonló kategóriás zenék túl könnyűek nekem, mint paraszt bácsinak a franciasaláta.
Tegnap óta ismét Bryan Adams-lázban égek, előtúrtam a régi lemezeket, és Summer of '69, Run to you meg Heat of the night, yeah! Mókás, hogy ennyi év után is kívülről tudom minden sorát!
És ezzel a nagy rajongással jellemzően egyedül voltam, a környezetemben senki sem szerette - páran azt sem tudták, kicsoda - 14 évesen, emlékszem, Backstreet Boys-ot hallgatunk az osztálykiránduláson, közkívánatra.

Ha valaki akar nosztalgiázni velem együtt, ide linkelem a Run to you-t. Viccesek a kommentek is. Vki Bryant élteti, mekkora legenda, csak épp I-vel írja a nevét:
"Brian Adams = Legend."
mire egy másik kommentező:
"not legendary enough if you spelled his name wrong, kid."
:-D

K.