Nyuszi kisírta, hogy húsvéti nyúl hozzon neki nyulat. Zsemleszínűt, lógófülűt. Meg is kapta, húsvét előtt 1 héttel megérkezett hozzájuk, most meg nálam vendégeskedik a hétvégén, mert Apuék elutaztak, a nyulat meg etetni kell. Ahogy nézem, legalább hatszor naponta. Úgy darálja befelé a salátát, mint az iratmegsemmisítő a papírokat.
Szóval, most itt wellness-ezik, kényeztető luxushétvége minden földi jóval, gyakori ketrecből kivétellel, sporttal és simogatással. (Az élményfürdőt egyelőre nem hiányolta.)
Hosszas tanakodás után a Berci nevet kapta. Nyuszi először Eszternek akarta nevezni, brr! Micsoda hülyeség, az Eszter nem is nyúlnév! Milyen hülyén is hangzanak, Eszter, Rebeka, Edina, na, ezek tipikusan nem nyúlnevek. Itt van ellenben a klasszikusnak mondható Gyula. Netán Lajos, esetleg Aladár és Béla. Vagy éppen Leopold, vagy Géza, tekintélyesebb méretű baknyulaknak. Én a Barnabás nevet javasoltam, úgyis barna, meg illett volna a cipóképéhez. De ha Bercus, akkor Bercus. A nevét úgyis leginkább a „Berci, reggeli!”, „Berci, ebéd!”, „Berci, uzsonna!”„Berci, vacsora!” szókapcsolatban szereti hallani.
Nekem az állófülű fajta jobban tetszik. Meg is mondtam neki, ha velem van, állítsa fel a fülét. Nyilván, a füle botját sem mozgatja. A lelógó füle még kerekebbé teszi az amúgy is kerek pofiját, egészen cipóképe lesz.

Holnap lesz a nagy kísérlet. Az ágyra kitesszük a nyulat, mellé meg a két sünit, és megnézzük, mit szólnak egymáshoz. Nagyon kíváncsi vagyok. Csak nehogy úgy járjanak, mint a Kacor királyban a macska és a róka, mikor először találkoztak. Emlékeztek: „Egy se tudja, ki kicsoda / reszketnek, mint a kocsonya; nézték egymást egy darabig / azt mondják, hogy három napig”. Majd meglátjuk.

K.