(Megj.: Ez a bejegyzés már tegnap este elkészült, de a blog.hu este 10-ig karbantartás miatt nem volt elérhető, akkorra meg már elaludtam, így a kiposztolás mára maradt. Amúgy én is örültem volna, ha este 10-ig karban tartanak....)

Voltam ma szoláriumban. Igaz, nem szeretek oda járni, meg inkább nyűg, mint öröm (hiába próbálom közben magam a tengerpartra képzelni), de más lehetőség nincs a barnaságra. Bele kell törődnöm, hogy 2 éve, mióta dolgozom, a nyári barnaságot rendszeresen a szoláriumban szerzem meg, mert a nyaralás maximum 2 hét, a nyár pedig annál jóval tovább tart. Egy kis színt muszáj szerezni, no nem szolisárgát, vagy napégette szénfeketét, de valami kell, mert olyan színem van, mint egy pohár tejfölnek. Fehér bőrön minden apró bőrhiba jobban látszik, no meg, a barnaság optikailag karcsúsít, és a nyári ruha is jobban mutat a lesült bőrön.
A nők ilyenkor mindenféle trükköt kipróbálnak, ú.m. önbarnító, de én attól foltos leszek, meg felkenve 1-2 óra múlva valahogy büdös lesz a krém, valamint béta-karotin szedése, az használ, de nem önmagában, hanem napozással együtt.
Így ma a szoli felé vettem az irányt, kezdetnek jó lesz 12 perc a gyengébb gépben, szépen befizettem, és bevonultam levetkőzni. Ilyenkor 2 perc áll rendelkezésre, ami, lássuk be, még egy igazán forró szexjelenetnél is kevés, így a gép már rég bekapcsolt, mikor én belemásztam. A tizedik perc környékén ki is jöttem, mert már nagyon égetett, így összesen nettó 8-9 percet töltöttem a gépben. Nem szeretem a szoli utáni érzést, húzódik a bőröm, koszosnak is érzem magam, meg elfáradok, mintha valóban napon lettem volna, és kiszívott volna.
Az igazi gondok azonban délután kezdődtek. Erősödött a húzódás, egyre jobban melegedett a bőröm felszíne, aztán elkezdtem fázni. Végül úgy kipirosodtam, hogy le kellett vennem a nadrágomat, így a szülinapom ünneplésének egy részét bugyiban, vastagon bekrémezve, törülközőbe csavarva ültem végig. Az egész család körém gyűlt, és szörnyülködtek, olyan volt, mint a katasztrófaturizmus. Na persze, egy éve nem voltam szoliban, a nap pedig tavaly szeptemberben sütött rám utoljára, így elszokott a bőröm az UV-sugaraktól. Nem beszélve arról, hogy a naptejet sem sikerült rendesen eloszlatnom, így néhol fehér maradtam, néhol meg vörös lettem. Eddig úgy néztem ki, mint egy pohár tejföl, most meg, mint egy doboz jégkrém, málna-vanília ízben, ám nyalogatásra érzékenyen. Ja, és a fenekemen van egy fehér tenyérnyom, ott, ahová a maradék naptejet töröltem véletlenül, reflexből. Igazán muris látvány…:)
Jaj, nagyon fáj! Ülni is alig tudok, és a krémezés sem esik jól, mert a krém hideg, a bőröm meg forró. Az esti fürdést is kihagyom, mert a hideg víz nem jó, de meleg sem, mert az meg éget. Holnapra jobb lesz??
Nesze neked, hiúság. Remélem, ha legközelebb szolizni megyek, már nem fogok ennyire odakozmálni. Hogy mennyit kell szenvedni a szépségért! Hát hülyék vagyunk? A napsugarak ellen naptejjel, napernyővel, kalappal védekezünk, aztán meg drága pénzért égetjük magunkat a szoláriumban?!

K.