Felköszöntjük az anyukánkat. Testvérek vagyunk-e?
Ma van anyák napja. Attilával felköszöntjük az anyukánkat. Ez azt jelenti-e, hogy kettőnknek egy anyja van, azaz testvérek vagyunk?
A jelenségre már régebben felfigyeltem. Sokan használják hibásan, az írott és beszélt sajtónyelvben is. A probléma, ha jól emlékszem magyar szakról, a „több birtokos, egy birtok”, „több birtokos, több birtok” körül keresendő. Sőt, a legnagyobb gond ott van, hogyha minden birtokosnak van egy birtoka, de mindegyiknek egy darab saját, azaz nem mindegyik birtokosnak van egy közös birtoka, mint a testvéreknek az anyjuk, hanem mindegyiknek egy külön, saját birtoka (anyja) van. A nyelv ugyanis ugyanúgy fejezi ki ezt a két jelenséget, azaz csak a kontextusból dönthető el, hogy vajon egy közös birtok van, vagy minden birtokosnak egy birtoka, saját. Huh, mielőtt én is belezavarodnék, váltsuk aprópénzre.
„Attilával felköszöntjük az anyukánkat” mondatból nem dönthető el, hogy Attilával kettőnknek van-e egy közös birtokunk (azaz közös anyánk), vagy mindkettőnknek van egy darab saját. Mivel ez a jelenség a nyelvhasználók jó részét zavarja, ezért sokan így mondanák ezt a mondatot: Attilával felköszöntjük az anyukáinkat. Igen ám, csakhogy az „anyukáinkat” ’több birtokos, több birtok’-ot jelent, azaz azt, hogy mindkettőnknek több anyja is van, ami, lássuk be, mégiscsak biológiai képtelenség. Így aztán a helyes az anyukánkat, még ha zavaró is, hogy mindegyikünknek saját anyja van, és ez nem derül ki a mondatból. A paradigma, ha úgy tetszik, nem tökéletes, bár akár az is védhető, hogy felesleges a többes szám (anyukáinkat), hiszen anyából mindenkinek csak egy van, ha a nyelvhasználat során a mondatba esetileg több birtokos kerül, attól a tény nem változik.
Mivel egyre többen használják hasonlóan (rosszul!), így lehet, hogy kodifikálódni fog előbb-utóbb, de addig is, kerüljük el az alábbihoz hasonló mondatok használatát, mert elég bután hangzik (a példák újságból vagy rádióból valók!).
K.
