Mókás, mennyire működnek a klasszikus beidegződések, mondjuk férfi-nő viszonylatban. Ugye, a férfi keres többet, ő fizet, ő iszik alkoholt, ezzel szemben a nő eszik süteményt (naná, a modern nő már salátát csipeget, de azt is olyan unottan, ahogy Scarlett O'Harát tanították az Elfújta a szélben), és ha nincs teli a szája, akkor is kussol.
Egy ideje gyűjtöm már az ilyen eseteket, ami egy pillanatra kizökkent a szokásos ritmusból, és rávilágít, miféle előítéletek működnek még mindig. Főleg a munkájukat rutinszerűen végzőknél lehet ezt megfigyelni (pincérek, eladók), akik, mivel rutintevékenységet végeznek, sokszor kikapcsolják a tudatos kontrollt, és hagyják, hogy valami más, mondjuk a feltételes reflexeik, megszokott viselkedésmintáik vezessék őket.
Kávézós példám több is van. Egyszer Attilával mozi után beültünk, kocsival voltunk, természetesen Attila vezetett (nem a sztereotípiák miatt, hanem, mert nekem nincs jogsim). Attila kért egy jegeskávét, én meg egy sört, igaz, csak pohárral, egyedül azért mégsem olyan mókás sörözni. Másik pincér hozta ki az innivalót, mint aki a rendelést felvette, és automatikusan, kérdés nélkül Attila elé rakta le a sört, és elém a jegeskávét. Mi meg kicseréltük, hehe. Vagy, mikor én presszókávét kértem, Attila meg jegeskávét fagyival, a pincér automatikusan elém tette az édes, "nőies" kávét, míg Attila elé az erős feketét. Vagy, ha Attila leadja a rendelést, 2 kávé és egy trüffeltorta, a sütit elém rakja a pincér, mert, ugye, a nő eszik édességet.
Vagy a fizetés. A férfi fizet, ugyebár, ő a családfenntartó, és aki a pénzt kezeli. Piacon zöldségvásárlás közben számtalanszor előfordult, hiába adtam én a pénzt az az árusnak, a visszajárót automatikusan Attila kapta. Evidens, a kofa százfelé figyel, tudatos cselekvés helyett automatizmusok irányítják, ennek megfelelően a férfinak adja vissza a pénzt (még akkor is, ha a nő fizetett). Bankkártyás fizetésnél is jártam így, odaadtam, lehúzták, bepötyögtem a PIN-kódot, majd a pénztáros Attilának adta vissza a kártyát.
Vagy amit Mjudti mesélt, Görögországban hiába beszélt ő a pincérrel angolul, a pincér konzekvensen a férjéhez fordulva kommunikált. (Az asszony neve hallgass, ugye, vö. akár Pál apostol szavait, az asszony hallgasson a gyülekezetben, és a kocsmában is, hihehe.)
Meg, amitől meg tudok bolondulni, a "női" és "férfi" italok kategóriája. A sztereotípia szerint a nők isszák a körömlakkokat ('színes, gejl likőr'), míg a férfiak az Unicomot, Jägert, pálinkát. Holottén személy szerint utálom körömlakkokat, a Bailey's sem igazán bejövős, ezzel szemben az Unicom, meg a Jägermaci, mmm...: Jah, és simán iszom üvegből a sört:)
Eszembe jutott, mi lenne, ha a sörözőben az asztalon kint lenne egy slusszkulcs. Rendelnénk egy sört meg egy kávét, egyikünk vezet. Ha a pincér észleli a slusszkulcsot, akkor vajon kinek tenné le a sört. Melyik sztereotípia győzne, a férfi iszik alkoholt vagy a férfi vezet? Vagy akkor esetleg megkérdezné, kinek lesz a sör:)
K.