Azért vannak a jóbarátok
Jaj, mennyi kedvesség! Nagyon jólesik. Hirtelenjében nem is tudom, mire reagáljak. Aztán elkezdtem írni választ hozzászólásként, de olyan hosszú lett, inkább külön posztba veszem.
Először is. Sokan mondták - mondtátok - hagyjam a dagadt pszichonénit másra, menjek inkább a kocsmába. Sörözni barátokkal. Az segít. Volt, aki értékelte e kezdeményezést, kérjek csak bátran szakembertől segítséget, nem szégyen az. Ha valaki, a pszichonéni biztos tudja, mitől döglik a légy, majd megmondja az okosságot Vagy rávezet. Ennyi pénzért akár még jót is tehet, nem?. Jaj. Amúgy is nehezen hozok döntéseket, sokszor inkább csak sodródom, és most is, homlokegyenest ellenkező vélemények. Jaj, mit csináljak akkor? Mindjárt megszavaztatom:) Menjen-e a sün pszichológushoz, vagy trombitálja össze a haverjait, és sörök (jägerek) mellett zúdítsa-e rájuk minden lelki nyavalyáját?
Az ilyen baráti beszélgetések tényleg sokat segítenek. Ott van pl. Legeslegjobb Bnő, aki előtt még csak el sem kell játszani, hogy jófej vagyok, mert ismer, szépítgetés nélkül elmondhatok neki mindent. És mivel igen szerencsésen toleráns természetű a drága, még el is tudja fogadni, h ilyen vagyok. De van, amit a baráti beszélgetések sem tudnak megoldani. Még akkor sem, mikor bőven fogy melléjük a sör, és 2-3 után az ember már olyan egyszerűnek látja az életet. (Ha nem, akkor kérni kell még egy kanyart.)
Csak egy példa. Oldott, fesztelen, jó ismerősökból álló társaságban nagyon elengedett vagyok, megkockáztatom, még "jóarc" és "vicces" is - annak legalábbis, aki vevő a humoromra. De idegen, vagy kevésbé ismerős társaságban úgy viselkedem, mint az ürge, akit most öntöttek ki a lyukából, és csak pillogat körbe riadtan, h most mi lesz. Enyhe szociofóbia, görcs, leblokk, télcsendhóhalál. No, ezt kéne kezelni. Meg a játszmáimat lebontani, ahhoz azért tényleg kell a szakember, aki ideológiailag képzett. Ha úgy látom, nem segít, akkor kiszállok. És a sörözésre bármikor nyitott vagyok! Csak nem akarom, h úgy nézzen ki, h találkozunk, leülünk, én meg csak mondommondommondom. Egyébként meg, brühühü, sajna igen kevés barátom van, pedig én sokat szeretnék, de a kezdődő kapcsolatokat mindig túlgörcsölöm, az meg senkinek sem szimpatikus, így odébbállnak.
Az ilyen kedves megnyilvánulások viszont sokat dobnak a hangulatomon. Nem is tudom, h fejezzem ki, mennyire jólesik.
Meg aztán, amíg van öniróniám, addig talán mégsem olyan nagy a baj.
K.
Először is. Sokan mondták - mondtátok - hagyjam a dagadt pszichonénit másra, menjek inkább a kocsmába. Sörözni barátokkal. Az segít. Volt, aki értékelte e kezdeményezést, kérjek csak bátran szakembertől segítséget, nem szégyen az. Ha valaki, a pszichonéni biztos tudja, mitől döglik a légy, majd megmondja az okosságot Vagy rávezet. Ennyi pénzért akár még jót is tehet, nem?. Jaj. Amúgy is nehezen hozok döntéseket, sokszor inkább csak sodródom, és most is, homlokegyenest ellenkező vélemények. Jaj, mit csináljak akkor? Mindjárt megszavaztatom:) Menjen-e a sün pszichológushoz, vagy trombitálja össze a haverjait, és sörök (jägerek) mellett zúdítsa-e rájuk minden lelki nyavalyáját?
Az ilyen baráti beszélgetések tényleg sokat segítenek. Ott van pl. Legeslegjobb Bnő, aki előtt még csak el sem kell játszani, hogy jófej vagyok, mert ismer, szépítgetés nélkül elmondhatok neki mindent. És mivel igen szerencsésen toleráns természetű a drága, még el is tudja fogadni, h ilyen vagyok. De van, amit a baráti beszélgetések sem tudnak megoldani. Még akkor sem, mikor bőven fogy melléjük a sör, és 2-3 után az ember már olyan egyszerűnek látja az életet. (Ha nem, akkor kérni kell még egy kanyart.)
Csak egy példa. Oldott, fesztelen, jó ismerősökból álló társaságban nagyon elengedett vagyok, megkockáztatom, még "jóarc" és "vicces" is - annak legalábbis, aki vevő a humoromra. De idegen, vagy kevésbé ismerős társaságban úgy viselkedem, mint az ürge, akit most öntöttek ki a lyukából, és csak pillogat körbe riadtan, h most mi lesz. Enyhe szociofóbia, görcs, leblokk, télcsendhóhalál. No, ezt kéne kezelni. Meg a játszmáimat lebontani, ahhoz azért tényleg kell a szakember, aki ideológiailag képzett. Ha úgy látom, nem segít, akkor kiszállok. És a sörözésre bármikor nyitott vagyok! Csak nem akarom, h úgy nézzen ki, h találkozunk, leülünk, én meg csak mondommondommondom. Egyébként meg, brühühü, sajna igen kevés barátom van, pedig én sokat szeretnék, de a kezdődő kapcsolatokat mindig túlgörcsölöm, az meg senkinek sem szimpatikus, így odébbállnak.
Az ilyen kedves megnyilvánulások viszont sokat dobnak a hangulatomon. Nem is tudom, h fejezzem ki, mennyire jólesik.
Meg aztán, amíg van öniróniám, addig talán mégsem olyan nagy a baj.
K.
1 komment
