Megjött a sün, emlékszik még rá valaki?

Nah, szóval, az van, hogy a sün hazagömbölygött ma délután, és ezzel párhuzamosan postSopron-depresszióba esett. Hogy akkor ennyi volt a várva várt, vége, elmúlt, nincs tovább, ezt be lehet osztani jövő nyárig. Brühühü.

Viszont a sün pszichológushoz jár, ahol vélhetően meg fogják tanítani a pozitív gondolkodásra (ha kell, ha nem), de ezt akár autodidakta módon itthon is elkezdheti.

Az most nem fog menni, h elmeséljem, milyen jó volt, mert megszakad a szívem (ráadásul az élmények feldolgozása is, még ha jók is, sokszor igénybe vesznek 1-2 napot), ezért inkább arra fókuszálok, ami itthon maradt, és hiányzott az egy hét alatt.

Például a sünik. Azt ugyan nem tudom, én mennyire hiányoztam nekik, de a napi rendszeres etetés, meg a nasik biztosan. Apum vagy Nyuszi majd minden nap etette őket, de egyszer kimaradt egy nap, mikor egyikük sem ért rá. Szegények roppant éhesek lehettek (mármint, a sünik,nem a Nyusziék), mert mikor végre ételhez jutottak, Boldizsár azonnal előrombolt, és minden félénkségét legyőzve már akkor falni kezdett, miközben Apu kotorta bele a táljába az ételt. Közben azért fújt is, mert a látszat az látszat, és talán meg is volt ijedve kicsinykét, de győzőtt az éhség, Boldizsár kb 5 perc alatt tüntette el a táljáról az ételt, ami, ha hozzászámítjuk, hogy közben fújt is, nem is kis teljesítmény.

Vilmos mgfontoltabb sün, nem rohangál meggondolatlanul, most sem tett így. Apu odaadta neki az eledelt, Vilmos sehol. Apum azonban kettőt fordult, majd megint odanézett, és Vilmos sehol, kaja sehol.

Vilmos eközben belakta az új házát. Kapott ő is, ne csak a Boldinak legyen, ne érezze, hogy ő csak átmeneti sün itt. Bele is költözött, gondoltuk, ezzel kiváltja az újságpapírt, ami alatt korábban aludt. Eh, dehogy. A házát szépen kibélelte újságpapírral úgy, hogy mikor bebújik, az ajtót és az ablakokat is eltorlaszolja vele. Na tessék. Vilmos, a csöves sün. Néha azon gondolkodom, előző életében tán egy padon aludt a Rákóczi téren, sajtótermékekbe bugyolálva.

Ej-haj. Nah, mindegy. Már csak a sünikért is megérte hazajönni. Jah, meg hogy blogolhatok újra.