sztem:
1.) mert beteg, a blog és fórumok előtt réges-régen egy távoli galaxisban az ilyen belállítódású emberek írták a ún. névtelen bejelentéseket, leveleket... neki jó ez - hát legyen ez az életben a legnagyobb öröme
2.)akik velük nyomulnak ált. szintén hasonlóak... a zsák meg a foltja... aranyos, jópofa emberek nem barátkoznak ilyen alakokkal, csak szimplán kinevetik őket, ami köcsögöket iszonyúan idegesíti, mert ők menők és nem nevetségesek akarnak lenni - pedig azok
3.)Sz-nek pl jó a segge és a csöcsei... ez igen megnöveli a nőneműeknek a hímneműek közötti népszerűségét... V.É. pl nem túl népszerű... legalábbis nem érzik a hiányát - talán a rosszindulat nem annyira kézzelfogható
4.)attól, hogy nem mondja senki, lehet, úgy gondolja, hogy "aha, persze - szegény hülye" . az illető távozta után jót lehet rajta röhögni...

fel a fejjel Sün!! és ne törődj a gyökerkkel!!!!

Ne is törődj vele, Sünibaba! Túl fogom élni.

Na jó, jó, Mjudti, de nekem is jó cickóm van... és bár a popsim nem az igazi, de azért egyáltalán nem reménytelen...:)

A 2. kérdésre válaszolva: szerintem ez azért van, mert manapság nagyon divatos flegmának, undoknak és rosszindulatúan cinikusnak lenni, az ilyen emberek arckifejezése áll a legközelebb a médiában olyannyira túlhájpolt "kúl egyéniség" arckifejezéséhez. Azért annyira menő ez, amiért nem menő az érzelmek kifejezése, kivéve ha csengőhangokban, csillámporos képeslapokban vagy "forever love" tetkókban kerül kifejezésre, de ez is csak a szerelemre vonatkozik - ezek ugyan onnan gyökereznek.
Az önző egoisták pedig jó marketingesek - eladják magukat a "szociális piacon", sokan pedig bedőlnek, h tyú, ennek az Xnek és Ynak tényleg mennyire nagyszerű élete van, én is ilyet szeretnék, aztán vannak körök, ahol ez már egy barátság alapját képezheti.
Az utolsó kérdéssel kapcsolatban mindössze annyit jegyeznék meg halkan, hogy egyáltalán nem nagy teljesítmény meginni egy üveg rumot (0,5 l), vagy két üveg bort (1,5 l összesen), ha edzésben van az ember, teljesen kivitelezhető. Nem vagyok rá büszke, de magam is bírtam ennyire az alkoholt és még emlékszem is az italozást követő eseményekre. Mára természetesen mindez megváltozott, s manapság nekem is furcsa, ha visszagondolok 1-1 töményebb estére: hogyan voltam képes meginni annyit? Ellenben én sörből nem tudok sokat inni (büfizni kell tőle, felpuffadok, folyton wcre kényszerít, úgy érzem, mintha híztam volna - még:)), már 3 sör is elképzelhetetlen mennyiség. Másrészt talán a mesélő nem óhajt belemerülni pontos űrmértékadatok megadásába és ahelyett, h elsorolná, h ivott 3 deciliter és 4 centiliter mézesbarackot, 2 sört és elfogyasztott egy koktélt, mely a következő összetevőkből állt (...), inkább a storyline érdekében odamond egy üveg kisüstit, mivel már ő is alig várja saját története katarzisát, elgördíti a precízség nehéz kövét az útból.

Nos, miután kiésztosztottam magam, be is mutatkozom, Eszter vagyok - a nem is olyan távoli Egerből - és egy ideje olvasom a blogotokat és nagyon tetszik, a legjobbakat kívánom Nektek!:)

Hű, az aztán mennyiség!:) Már ezért önmagában is megsüvegellek:) Persze nem magamból kell kiindulom, aki 2 sör/rövid után minden átmenet nélkül picsahülye lesz...
Kimerítő válasz volt, köszi. Ezek szerint akkor pia esetében mégsem nem osztunk kettővel(??), mint olyan sztoriknál, hogy és úúhh, bazmeg, aztán hajnalig keféltem, tizenhatszor...:)