Vilmos, a vagány vadsün 2007-2008

Remélem, már a Mennyországban van, vagy az Örök Vadászmezőkön szaladgál. Ahol nem bántja kutya, róka és bagoly, és nincsenek száguldó autók. Nincs tél, nincs fagy, nincs eső és nincs eső utáni hasmosás. Nincsenek bolhák és kullancsok.
Vannak kövér bogarak, félméteres giliszták, hatalmas dinnyeföldek, félbevágott dinnyék, amelyekbe belebújik és kirágja magát, meg örökké termő sárgabarackfák, alattuk mindig édes, érett barack. Vagy macskaeledel, ha arra vágyik. És nem szól rá senki, hogy elcsapja a hasát, ha túl sokat fal a joghurtból.
Van sok kidőlt odvas fa, amibe belebújhat, és futás közben fűszálak csiklandozzák a bundás pocakját. Napközben csörgedező patak partján alszik a bokrok alatt, éjjel vadászik és fitos orrú sünlányokat kerget.

Drága kicsi Vilmos, remélem jól érezted magad nálam, remélem boldog volták, és érezted, mennyire szeretlek. Hiányozni fogsz nekem nagyon. Mindig az én kicsi Vilmos sünim maradsz. Mindig.