Muszáj írni pár sort, mert megkattanok. Csak, hogy deklaráljam, és le legyen írva, hogy jól vagyok, minden rendben. Igen, igen. Ja, és hogy tudom kezelni a csődjeimet.

Azt terveztem, h összegyűjtöm a szép emlékeimet Vilmossal, hogy meglegyen egy csokorban, de nincs rá erőm. Pedig kéne, hogy együtt legyen, hogy ez jusson eszembe róla, és ez maradjon meg, ne az, ahogy megtaláltam kedd este...

Tegnap feltűnt, hogy Boldizsár furcsán veszi a levegőt. Mintha náthás lenne, vagy nem kapna rendesen levegőt. Para, para, merthogy kedd óta minden este gyomorgörccsel jövök haza, mi van, ha a Boldi is...éjszaka többször felkelek ránézni, sőt, képes vagyok felébreszteni (olyankor meglehetősen morcos), csak hogy lássam, minden rendben van-e. Felhívtuk az állatorvost - bár én biztos voltam benne, nem tud mit mondani, ám mégis azt mondta, hozzuk be. És bevállalta azt, amit sok állatorvos nem szokott, hogy ilyen pici állatkának szurit ad. Szegény Boldibaba! Ketten fogták le és feszegették, mire sikerült belebökni a szurit. Hát, kibírta röhögés nélkül. Ma délelőtt is kellett vinni, valamit sejthetett szegény, mert reggel óta ki se dugta az orrát a házából, és az, hogy kézbe vettem, a szokásosnál is jobban stresszelte. Az állatorvosi váróban, ezt már megfigyeltem, legtöbbször spanolós népek gyűlnek össze, érdeklődnek, megnézik, megsüvegelik. Szívem csücskének is sikere volt, mindenki rácsodálkozott, milyen gyönyörű, milyen édes a pofija,  és minden új érkezőnek el kellett mondanom, h ez nem a nálunk honos klasszikus európai, hanem afrikai hosszúfülű fajta, igen, ezért ilyen hosszú a füle, és ezért ilyen világos a színe. Macskakaját eszik, meg gyümölcsöt, terráriumban lakik, és az erkélyen sportol, és nem tudom, hogy védett-e. Igen, igen, az európai védett, de ez a fajta nálunk nem honos, mittudomén, az árusítása legális-e, ez legyen a kisállatkereskedő gondja, akitől vettük, egyébként meg vigye már arrébb a kutyáját, mert oké, hogy nem bántja, de a süni stresszel tőle.
Most meg belassult kicsit (aggódom) például hagyta megfogni a fülecskéjét, pedig ha már ránézek közelről, akkor is cirkuszol, de vacsorázott jóízűen, talán, talán nem lesz baj...

A csődjeim pedig...beh, hogy én mekkora de mekkora hülye vagyok! Verhetem a fejemet a falba bele.