A kelkáposztafőzelék iránti makacs és kitartó ellenszenvemet úgy próbáltam meg hatékonyan legyőzni, hogy gondoltam, főzök egyszer én is, hátha az majd ízlik, amit én csinálok. Nos, tévedtem. Most meg lett egy nagy vájlinggal, mert a vacak kajákból persze mindig sok van, és ehetem két napig ebédre, mivel fegyelmezett vagyok, ételt ki nem dobunk, meg vagyok én nevelve.
De ezt a hülyeséget ki találta ki, hogy a kelkáposztafőzelék emberi fogyasztásra egyáltalán alkalmas?
Vagy Woody Allen mondását szabadon variálva: Ez egy érdekes étel. Érdekes, hogy ez egy étel.
Brrr.