Ma megtartottuk odabent cégnél a nyáron elmaradt névnapokat. Úgy szoktuk, hogy előre beszedjük a pénzt, párszáz forintot fejenként, az ünnepelt megmondja, mit szeretne, megveszik, becsomagolják, majd az ünnepségen odaadják neki, az ünnepelt meg jól meglepődik. (Különösen, ha nem azt találja a csomagban, amit kért.) Most azonban csak tegnap döntöttük el, hogy ma ünneplünk, mivel a nyári névnapok már igazán nem tűrtek halasztást. Így az ünnepeltek borítékban kapták meg a pénzt, mivel nem volt már idő bevásárolni. Aztán mindenkit körbekérdeztek, h mit fog venni belőle. (Bemutatni a megvett ajándékot nem kell.) Az első leányzó azt mondta, könyvet. A második is. A harmadik is, majd hozzátette, lehet, hogy dévédét. A negyedik is ezt mondta, meg sorban mindahány.

Még jó, hogy Katinap csak novemberben lesz, addig kiismerem jó előre a viszonyokat. Azt jó előre tudni, olyan társaság gyűlt össze, ahol szigorúan könyvet illik venni a kapott pénzen, semmi mást. Biztos ciki lenne ilyen kérdésre azt válaszolni, hogy a befolyt összeget kipótolom, és veszek egy rendes vibrit, mert az előző már csapágyas:) Vagy mondjuk hétvégén elbulizom, de iszom majd egy jägert az egészségetekre.
(Pasiknak opcionálisan: kipótolom, és elkurvázom, de majd rátok gondolok közben.)

Aha. Könyvet.