És egyébként a GPS, az király. Mondom ezt én, aki bölcsész vagyok. És nem techofób. (E két szó ugyanis nem szinonima.) Mert oké, hogy a munkahelyemre anélkül is betalálok (muszáj), haza meg még inkább, mert az már olyan automatizmus, hogy az ember csatak részegen a város másik…

Na, az itthoni kipakolás még a bepakolásnál is utálatosabb. Ahogy a bőrönd mélyéről előhúzom a fürdőruhát, elszorul a szívem, hogy ezt 2 napja még a tenger hullámai nyaldosták (mint ahogy engem is), meg a ruhák, mindnek nap, naptej és tengerszaga van, megannyi madleine-süti…

 Uh, hát ezt még tudnám csinálni egy hétig – vagy akár tovább is, amíg meleg van. Meleg, napfény, tenger, pizza, és Velence, Velence! Aludni, ameddig akarok, délelőtt bevásárolni, vagy az erkélyen olvasgatni, és kitalálni, mit akarunk enni – délután meg a tenger!…

Az Olaszország-projekt tavaly márciusban kezdődött. Egyrészt régen, 1995-ben láttam utoljára tengert – a családunk sosem volt nagy utazó –, másrészt abban az évben úgy alakult, hogy megengedhettünk magunknak egy külföldi utat. És ha már külföldi nyaralás, akkor…