Azért is jó ez a blogolás, mert fel lehet idézni a segítségével régmúlt, ám dokumentált eseményeket. Például tegnap a régi posztok közül kikukáztam, hogy tavaly áprilisban B-vel erős elhatározással fogyókúrába kezdtünk. Azt hiszem, nekem fél nap után fogyott el a lelkesedésem.
Ma meg egy másik kolléganő mondta, szívesen belekezdene, csak társat szeretne hozzá, akivel kölcsönösen motiválják egymást. Én már majdnem ajánlkoztam, de aztán eszembe jutott a tavaly áprilisi poszt, és csendben maradtam.

Most ritkában blogolok, ami azért kár, mert így sok minden nincs rögzítve az életemből. Például határozottan emlékszem, hogy a múlt hét közepén B-vel megbeszéltük, hogy mégsem leszünk ribancok, de hogy ezt a döntésünket mivel indokoltuk, arra nem.
Jövő áprilisban meglátjuk.