A lelkesember nem azonos a fontosemberrel. Átfedés előfordulhat, de a lelkesember más. Vele is mindig történik valami, és ő is szereti megosztani másokkal. Hosszan.
A lelkesember nem feltétlenül gondolja fontosnak magát. Nem is tolakszik mindig előtérbe, de ha valaki elköveti azt a hibát, hogy megkérdezi, mi újság, akkor rákezdenek.
A lelkesember mindig úgy kezdi a beszámolót, hogy képzeld el, és aztán sohasem fejezi be. Mert ahogy belemelegszik, mindenről eszébe jut valami. És mondja és mondja. A kellemesnél pont egy oktávnyival magasabb hangon, a mondatvégi hangsúlyokat mindig fenn hagyva, levegőt sohasem vége.
A lelkesemberre oda kell figyelni. Az interaktivitás látszatát úgy tartja fent, hogy időnként visszakérdez: ugye, milyen klassz?, hát nem fantasztikus?, hát nem csodálatos?, ugye, milyen izgi?, ilyenkor elég csak bólogatni, széles mosollyal. Ha nincs szerencsénk, akkor jöhet időnként a na, mit szólsz? is, ez már összetettebb választ kíván, olyasmit, ami az eldöntendő kérdésekben az állítmány volt: hát, ez klassz, fantasztikus, csodálatos, izgi. Ha nem lelkesedsz, véged, sértődés, örihari, esetleg a sztori előlről kezdése, hátha csak azért nem lelkesedsz, mert nem értetted meg jól.
A lelkesember legtöbbször nő.
A lelkesemberrel mindig úgy mesél sztorit, mintha az egyszeri és megismételhetetlen lenne, ilyesmi csak vele történhetne, és elvárja, hogy vele örülj. Lássuk.

-Képzeld, sünibabám, ettem a múltkor zsíros kenyeret! Ugye, milyen klassz? Zsíros kenyeret!
-Aham. Az klassz.
-Képzeld, megyek haza csütörtök este, már esteledett, sétálok a kis utcácskámban hazafelé, és akkor úgy megkívántam a zsíros kenyeret. Aztán eszembe jutott, hogy nincs otthon zsír, úgyhogy először a boltba mentem zsírért. De képzeld, a bolt előtti placcon szokott lenni mindig ilyen piacféle, ahol mindenfélét árulnak, de az már délután bezár, de most mégis ott volt egy idős paraszt néni, aki parasztsonkát árult, gondoltam, odamegyek, megkérdezem, hátha van neki, bár az asztalkán nem volt kirakva, de gondoltam mégis, hátha. És odamentem, és kérdeztem, hogy van-e zsír, bár nem látom kirakva, és képzeld, azt mondta, hogy van neki még egy utolsó negyedkilós tömb, amit nem akart kirakni, nehogy megolvadjon a napon, és odaadta nekem, még olcsóbban is adta, mert az volt az utolsó, meg mert már menni akart haza. És képzeld, kérdeztem, hogy a néni hová valósi, és mondta, hogy felsőbivalybasznádi, pont, mint az én dédszüleim, hát nem fantasztikus, hogy pont abból a faluból van a zsír, mint ahonnan én származom?
-De igen. Az zsír.
-Szóval, megvettem a felsőbivalybasznádi termelői zsírt, és hazavittem, szerencsére, akkor már nem sütött nagyon a nap, nem olvadt meg hazáig. Kenyér volt otthon, képzeld, mostanában rászoktam a kenyérsütésre, annyira jó, kétnaponta sütök, alig egy óra munka, és a friss kenyér illata betölti az egész lakást, hát, komolyan mondom, nincs is jobb, mint a házilag sütött kenyér, jaj, múltkor is sütöttem, és vittem be a kolléganőknek, hát, mindenki odavolt, hogy ez milyen finom, hogy ennél jobbat sose ettek, és mindenkinek meg kellett adnom a receptet, épp nem volt nálam, de másnapra bevittem, fénymásoltam belőle vagy húszat, és most mindenki az én kenyérreceptemmel süt odabent, hát, nem fantasztikus?
-De. Ez tök jó.
-Na, akkor hazamentem, és elővettem a tegnap este sütött kenyeret, képzeld, egy hét alatt sem szárad meg, friss és puha marad, és nem morzsázik, levágtam belőle egy szeletet, rákentem a zsírt, aztán eszembe jutott, hogy ez lilhagymával a legtutibb, bementem a spájzba, szerencsére pont volt otthon lilahagyma, na mit szólsz?
-Tessék? Ja, az tök jó.
-És akkor karikáztam a kenyérre sózott lilahagymát, és meg is szórtam pirospaprikával, és beleharaptam, hát, az valami mennyei volt, a zsíroskenyér lilahagymával, nemigaz, amilyen egyszerű, olyan jó, igaz?
-Ühüm.
-Hát nem csodálatos?
-De.
-És amúgy veled mi újság?
-Ááá, semmi küli, férjhez mentem, elváltam, lehet, hogy megint férjhez megyek, és le is diplomáztam, szóval ilyesmik, semmi különös.
-Jól van, drágám, akkor majd beszélünk.
-Oké.
-Jut eszembe, átjöhetnél valamikor egy jó zsíros kenyérre. Van még abból a finom a házi zsírból, te is szereted, nem?
-Persze. Majd megbeszéljük.