Ezt a felfokozott kényszert, hogy még egyszer, utoljára, amíg még lehet, most aztán orrvérzésig, mert mindjárt vége. Jó vagyok ezekben a "csak még egyszer, utoljára"-szituációkban, már-már kényszeres, pedig utálok búcsúzni egyébként, úgy vagyok, essünk rajta túl hamar, hagyjuk a drámát, beledögleni otthon kell, ha senki se lát.
Ki kell élvezni a nyarat. Mindjárt vége, basszus. Még egyszer, utoljára bepakolom a bőröndömet, elrakom a fürdőruhát és a mókusos strandtörülközőt, meg a naptejet, meg veszek rejtvényújságot meg Elle-t a strandra, és még egyszer utoljára teletömöm a hasam hamburgerrel és sörrel. Amit most barnulok, annak kell őszig kitartani.
Csak 2 napra megyünk, de idén még nem voltam Balatonfüreden, anélkül pedig nyár nem telhet el.
Lehet, h szombaton kisírok még egy Velencei tavat is. El kell búcsúzni a nyártól.
Hú, de utálom.