A biliárd szabályai minden kocsmában/társaságban mások és mások - mikor jöhetsz kétszer, fel szabad-e ülni az asztalra, stb., megegyezés szerint - de van néhány általános jellemző, ami majdnem mindig ugyanúgy zajlik.
Az egész úgy kezdődik, hogy az ember lánya betölti a 16-17-et, és először megy le egy sörözőbe egyedül, mármint, a barátnőivel. Rendelnek egy kapucsínót (bevállalósabbak egy Bacardi-kólát), és leülnek egy asztalhoz. Ha olyan helyre mennek, akkor hamarosan felfedezik, hogy van biliárd, és úgy döntenek, játszanak egyet, mi baj lehetne. Persze először csak kora délután, suli után, amikor még nincsenek sokan a helyen, ne lássák a kezdők szárnypróbálgatását. Innentől aztán a bakfisok előtt a szociális interakció lehetőségeinek egész tárháza nyílik meg. Mert nehéz valakit leszólítani, ha egy pohár körömlakk mellett vihog, de az egészen más, ha a kezében egy dákóval a kezében illegeti magát biliárdasztal mellett, és vihog.
(Kitérő: Nincs is gond, ha két kamaszfiúnak támad kedve ismerkedni, és két barátnő van lent - párba állnak, fiúk a lányok ellen, a téma meg adott. Neccesebb, ha három barátnő megy le, meg két fiú, öten nem lehet játszani, ki marad ki, jó nagy összeveszés a vége. Akkor is, ha a három lányhoz egy fiú csapódik, mert mindhárom azt hiszi, ő tetszik a fiúnak, az este végére hajba is kapnak. A fiú esélyei ezzel egyenes arányban nőnek; ha ügyes, záros határidőn belül mindhármat megdugja, majd nem megy többet abba a sörözőbe.)
A téma ilyenkor adott, mondhatni, az asztalon hever, a biliárdasztalon. Ilyen korban még nehéz elvonatkoztatni a biliárd némileg szexuális jellegétől. Ilyenkor - flört gyanánt - repkednek a minden kocsmában ezerszeresen elismételt, erotikusnak szánt kétértelmű poénok. Ki ne tudná folytatni: hm, jól áll a kezedben a dákó; nézd, az a golyó lyukra áll; tedd el a golyót; mindjárt belemegy a lyukba; csak egy jól irányzott lökés kell, hogy elmenjen a teli stb, stb. Huszonévesen aztán - ideális esetben - sikerül leküzdeni ezeket az olcsó szituatív poénokat, de egyvalami akkor is megmarad: az oktatás.
Nem tudom, miért, de férfiak egyszerűen nem bírják ki, hogy ilyenkor ne oktassák ki a nőket. Valahol olvastam, jobb a térlátásuk - ezt valószínűleg tudják is magukról, és nem is tudják magukban tartani. Általános jelenség minden kocsmában a biliárdozás közben a nőnek magyarázó férfi: így tarts a dákót, ilyen szögben lődd meg, ne túl nagy erővel, menjen inkább mandínerből, ne oda lődd, arra menj, a másik jobb helyen van, stb. 
Ha a férfi elég rafinált, és szimpatizál is a partnerével, akkor újabb remek lehetőségek kinálkoznak: ki ne látott volna már a biliárdasztal mellett kissé meghajlott felsőtestű nőt, szorosan mögötte a férfival, aki finoman követi a testével a nő testének ívét, miközben hátulról fogja a könyökét, és próbálja becélozni a teli lilát a sarokban. Nyilván, ilyenkor csak a helyés lövéserőt és -szöget mutatja meg, de hogy-hogy nem, a nő valahogy nem tanul, meg kell mutatni újra és újra.Ha pasi nem teker ennyire, akkor csak szóban magyaráz, de nem telik el úgy meccs, hogy nőnemű partnerét valamilyen módon ne okítsa.
Ez a jó szokásuk még a házasságkötés után sem múlik el. Rég nem mozgatja őket, hogy asszony egy dákóval a kezében készül belökni a lyukba a golyót, az azonban módfelett, ha úgy látják, asszony rossz szögben akarja meglőni a csíkos sárgát. Akkor is, ha egymás ellenfelei, és a férfinak esetleg érdeke lenne, hogy a nő rosszul lőjön. Egyszerűen nem bírják ki.
Ha valaki ellenkező jelenséget tapasztalt, vagy akár csak hallott róla, azonnal kommentezzen. És adjon hálát a jósorsának.