A tegnap esti Az első lovag katasztrofálisan bárgyú volt, az Oroszlán szerint komoly anakronizmusokkal, szerintem komoly dramaturgiai hibákkal. Richard Gere-t most láttam először jó pasinak, amolyan szeme se áll jól-karaktert alakított, hitelesen. Persze jófiú volt, maximálisan A Jó szolgálatában, és például nem is dugta meg az erdőben Guinevere-t, pedig előtte kétszer megmentette az életét, ennyi kijárt volna neki, de hát, nem a Sünibaba írta a forgatókönyvet. Meg amúgy is, vigyázni kellett az ártatlanságára, az öreg Arthur biztos észrevette volna a nászéjszakán, hogy a királynő már használt.
A film meg egyszerre akart monumentális, népek és királyok drámáját bemutató, valamint közeli, intim, az egyszeri ember érzelmi viharait, vívódásait prezentáló lenni. Egyik sem sikerült igazán. Finoman karcolta a "kettőt szeretni" problémakörét, de azért semmi elgondolkodtató; mielőtt jobban belegondolhattunk volna Guinevere dilemmájába, már jött is az ellen, és megölte Arthurt.
De azért az a csókjelenet Guinevere és Lancelot között, az odabaszott, abban volt tűz és szenvedély, hmmm, jobb napjaimon én is így csinálom, még most is végigfut a hátamon a hideg, ha rágondolok. Ezért megérte végignézni két és fél órát, még reklámokkal együtt is.