A mai napon megkezdődött a Tódor zenei nevelése. Kicsit átrendeztük a lakást, és beköltözött abba a szobába, ahol az én számítógépem van, és ahol zenét szoktam hallgatni (mondjuk vasalás közben, mint pl. ma). Így sokkal jobban hallja a hangokat, mint a másik szobában. Ma bluesosabb, kicsit dzsesszesebb vonalon indultunk: Hendrix Sunshine of your love, Hey Joe, aztán ez utóbbi a Hobo Blues Bandtől és Deák Billtől, ami majdnem jobb, mint az eredeti. Aztán egy kis Deák Bill még, végül Mini és Török bácsi, igazi sünnek való zene.
Tódor egyelőre felemásan reagált. Először kilesett, aztán az újságpapírt kezdte cibálni. Végül lefeküdt, és nézett ki a dobozból, később el is aludt. Viszont nem fújt idegesen, ami jó jel. Sebaj, nem is vártam az első alkalomtól túl sokat. Van még idő. Ha bejön neki, nyáron kiviszem a sörsátorba is a Minire. Sőt, ha nagyon belejön, ő is játszhat.
Valahol a Balaton-felvidéken már létezik egy vadsün-punkzenekar. Zúznak keményen.