Csak nőkből álló közösségben lenni olyan, mint egy rosszul klimatizált üvegházban: fülledtség van, nem lehet levegőt kapni, rohadnak a pálmák, és a kúszónöványek ráfonódnak az emberre.
Először azt gondoltam, ez az egy mondat elég is lesz mai posztnak, de aztán mégiscsak úgy döntöttem, kifejtem. Legalább kiírom magamból. Meg aztán, ki tudja, hátha más is érzett már ilyet.
Szóval, a női közeg. Amikor a nők egymás között úgy igazán elengedik magukat. Nem csak úgy, hogy mondjuk nem borotválják le a lábukat (holott, ugye, azt deklaráltan nem a férfiak kedvéért, jaj, dehogyis, csakis magunk miatt, mert igényesek vagyunk, nem igaz?), hanem amikor lelkileg is leeresztenek. És akkor jön a hiszti, a nyávogás, a széthúzás, a klikkesedés, az egymásra fújás. Jobb esetben csak a nyávogás. Még gimiben lementünk néhány lánnnyal Ráckevére, az egyikük szüleinek a telkére, csak 7 lány. Uhh. Az első este még jól telt, jól berúgtunk (én és egy lány fasza kékfrankostól, előtte voltunk a szülőkkel Sopronban, a többiek pezsitől, de ez most mindegy). Valszeg volt visítva röhögés, meg a pasik szidása, meg később hányás is, de nem nagyon emlékszem, csak arra, hogy nekem az a gagyiviszki talált be, amit eldugva találtunk az ágy alatt a buli vége felé. Másnap aztán másnap, csendes picsogás, mindenki egy sarokban, aztán a hét közepe felé kezdett gáz lenni. Nem rakunk rendet, nem mosunk hajat, nem szőrtelenítünk (a stégre nem lát oda senki), és hiszti van abból, ki mosogasson. Jobbára én mosogattam, de aztán ebből is hiszti lett, mert ettől páran rosszul érezték magukat, hogy ők nem csinálnak semmit, én meg hiába mondtam, szívesen, mert legalább csinálok valamit. Aztán a hétvégére bejelentkezett az egyik lány faszija, hogy lejönne látogatóba, és ott is aludna egy éjszakát. Mint a felbolydult méhkas, őrült sebességgel rendrakás, a borotvát kapkodták ki egymás kezéből, hajmosás, és a csinosabbik ruhák előkeresése. (Olyanok mindig vannak egy nőnél, ha több napra utazik, hátha.) Megérkezett a srác, és a hisztit elvágták, mindenki kedves lett és kezes, mintha mindannyiuknak végigdugott volna, nem csak a barátnőjét. Így tesz csodát egy kis tesztoszteron.
A klikkesedésben meg az a legjobb, hogyha az egyik klikk tagjának baja van egy másik klikk tagjával, akkor nem odamegy hozzá és pofánbassza szemtől szemben megmondja neki a véléményét, hanem maga köré gyűjti a saját klikkjének minél több tagját, és szidni kezdi az illetőt. (Sokszor úgy, hogy az érintett is hallja, de azért ne lehessen egyértelműen tudni, hogy róla van szó, nehogy felvehesse a kesztyűt.) És a klikk többi tagja ilyenkor segít haragudni: csúnyánnézés, undokul köszönés, fejelfordítás orrfelhúzással, stb. Legeslegjobb bnő mesélte, amikor a főiskolára járt, első két évben járt velük egy fiú is. Nem is nagyon volt klikkesedés, egészen összetartó csoport voltak, hanem aztán amikor másodév végén a fiú elment! Onnantól a női közeg minden klasszikus tünetét produkálták, Bnő alig várta, hogy lediplomázzon. Persze, az általános iskolában sem sokkal jobb, ahol most dolgozik, lévén elég ritka manapság a tanító bácsi.
És a sünnek sem sokkal jobb, mivel 15 nő között dolgozik. Jaj-jaj. Egy perces néma vigyázállás szegény sünibabáért. Persze vannak jófej nők (azokat imádom, jóban vagyok velük, és kimondhatatlan hálát érzek, hogy nem picsák), de vannak libák, többségben, nagyobb hanggal. Ha összeülnek a konyhában biomüzlit reggelizni, és közben vihognak, az behallatszik az irodába, és egészen olyan, mintha kiborult volna a libáskosár. Ebédre párolt biozöldségek, hozzá az aktuális pasiügyek kitárgyalása. (Egyébként megfigyeltétek, egy nő minél picsoidabb, annál magasabb hangja van, a legtöbbjük szinte nyávog.)
Néha elgondolkozom, kitanulom a kőműves szakmát, ott legalább többségben vannak a férfiak.

(Csak hogy ne érje szó a ház elejét, és ne úgy tűnjön ez az egész, hogy én vagyok a faszacsaj, a többiek meg a nagyongázak, bennem is van ezekből a tulajdonságokból. Nőből vagyok én is, na. De azért...!)