Haj-haj, azt csak a kettes típusú diabéteszben szenvedők tudják, milyen nehéz pótolni az életünkben a cukrot! Cukor nélkül pedig - hosszú távon - nincs teljes értékű élet. (Sör nélkül sincs, de azt könnyebb pótolni: nyári hőségben fröccs, amúgy meg fasza villányi vörös, majd kicsattanok az egészségtől). Az első két hónapot jól bírtam. Mit nekem cukor, mondtam hetykén és magabiztosan, szarok a szénhidrátra, sokszor még a napi 180 grammot sem ettem meg, amúgy sem vagyok kimondottan édesszájú. A harmadik hónapban kezdett kicsit zavarni a hiánya, a negyedikben kibaszottul idegesített, az ötödikben már nem bírtam tovább, és időnként becsúszott 1-1 gombóc fagyi (15 gr szénhidrát, uzsonnára mondjuk belefér), meg 1 szelet pizza (mittudomén, hány gramm, de biztos nem olyan sok). És a hatodik hónap környékén, basszus, jobban hiányzik a szénhidrát, mint a szex! Vagy legalábbis, felváltva gondolok a szexre és a szénhidrátra.
Muszáj volt alternatív megoldásokkal kísérletezni. Fehérliszt helyett teljes kiőrlésű vagy tönkölyliszt - majdnem mindent el lehet ugyanúgy készíteni belőle. Még palacsintát is, bár azt inkább feles lisztből. Meg zabpehely, meg rozs, meg minden más lassan felszívódó szénhidrát. A bioboltok rendszeres látogatója lettem. Megszállottan kerestem az olyan termékeket, amiket nyugodtan megehetek, és finomak is. A legtöbb cucctól persze égnek áll a hajam: pászka, brrr! préselt gyümölcspépből álló szelet, brr!, egyéb elvetemült ízű biogecibiszbaszok, brr! brr! brrr! Azért találtam néhány finom készítményt is, krékert teljes kiőrlésű lisztből, kekszet zabpehelyből és teljes kiőrlésű lisztből, 75 %-os biocsokit (nádcukorral; alacsonyabb a glikémiás indexe). Ezeket átlagosan havonta egyszer engedem meg magamnak, mert horrorisztikus az áruk.
Aztán elkezdtem kísérletezni a diabetikus termékekkel. Ezek jobbára fruktózzal és mesterséges édesítőszerekkel készülnek. Próbáltam nem arra gondolni, ez utóbbiak mennyire egészségtelenek - úgy voltam vele, ha édes íz kell, akkor valamit valamiért. Néha belefér. Te jó ég, kóstolta már valaki ezeket a termékeket? Az a borzalmas utóíz, tejóságosatyaúristen! BRRRR! A hideg kilelt egyik-mésik joghurt vagy tejberizs bekanalazása után. (Egyedül a natúr tejberizst bírom megenni, az összes többi diabetikus cucctól masszív hányingerem támad, ha csak rájuk gondolok. Még a kekszektől is.) Márpedig a sünibaba időnként a fele királyságát is odaadná egy kis édességért. És ekkor jött a fény az éjszakában: a nyírfacukor! A tuti tipp! Nem egészségtelen, nincs utóíze, alacsony a szénhidráttartalma, és a glikémiás indexe 7! Ezenkívül állítólag van még sok más egészségre jótékony hatása, de ez engem nem érdekel. Az otthon készített édességek édesítésének problémája ezennel megoldódott.
Az ára persze magas, mondhatni, kibaszottkurvadrága, fél kiló 1700-2400 forint között, de meglehetősen sokáig elég. Bioboltokban, és dm-ben lehet kapni.

És most már az is világos, miért fehér a nyírfa törzse. Biztos ott gyűlik össze a sok cukor. Lehet, hogy elég lenne a maga természetességében egyszerűen csak lenyalogatni.