Cicaedzés helyett vasárnap negyed órát főztem magam a szaunában, izzadtam derekasan, de azt hiszem, ezek a bacik mindennek ellenállnak. Egészben lenyelt fokhagymának, gyömbéres-mézes hársteának (literszám), házi pálinkának (igaz, ezt nem literszám, lehet, ez volt a gond), és még a Kalmopyrinnek is. Csak röhögnek a markukba, én meg egyre rosszabbul lettem, tegnap ki is írt az orvos a hétre. Lórúgásnyi antibiotikummal, köptetővel, és további gyógyteákkal felszerelkezve értem haza, bezuhantam az ágyba, két óra alvással kezdtem, aztán áttettem a székhelyem a kanapéra, ott heverésztem az esti lefekvésig. Egyetlen komolyabb aktivitásom a teafőzés ma is, meg a lázmérő lerázása (nekem még régi higanyos van, sokkal pontosabb értéket mutat, viszont valamiért nehezen lehet lerázni), épp eléggé kimerít a torokfájás, a múlni nem akaró hőemelkedés, no meg a köhögés. Napközben még hagyján, elkrahácsolgatok csendesen, a sünit sem igazán zavarja az alvásban. Este  aztán rázendítek, és úgy ugatok, mint Frakk a mesében, amikor a macskák feltűnnek. Elaludni is alig tudok tőle. .
Állatorvos felkeresését fontolgatom az esti ugatás miatt, meg amúgy is, kutyául érzem magam.