Arra jutottam ma, hogy egy darabig nem eszem húst. Nem elvi, hanem gyakorlati okokból: nem is igazán szeretem, és sokkal könnyebbnek érzem magam, hogy két napja nem eszem. Meghatározatlan ideig, mondhatni, addig, amíg újra meg nem kívánom. Úgyis untam már. Én régóta egyre kevésbé szeretem. Egy ideje csak az apróra vágott ragukat, és a darált húst ettem meg szívesen, jól befűszerezve, hogy ne érezzem a húsízt. Érdekes tapasztalás lesz, főleg, hogy akkor mit fogok enni helyette. Mivel fogom pótolni a fehérjét, főleg, hogy a sok sport miatt viszonylag magas a fehérjeszükségletem. Na meg, egy idő után megunom a  sajtot meg a joghurtot. Szóját meg elvből nem, magas a fitoösztrogéntartalma.
Mindegy, nem is gondolkodom rajta. Majd adódik. A hétköznapokat megoldom, rendeltem a Vegafoodtól próbaképpen a hétre. Olyanokat lehet ott rendelni, amikről azt sem tudom, eszik-e vagy isszák. Romanobab, mungóbab, quinoa. Baszki rizs. (Vagy baszmaki?) Meglátjuk. Mindenesetre olvastam a honlapjukon, hogy ún. "karmafree" ételeket kínálnak. Gondolom, nem kell erőszak az elkészítésükhöz. Hogyaszongya, állatot eleve nem, aztán, amikor megy a szakács szüretelni, kéri a cukkinit, lesz szíves lejönni az indáról, kéne menni a levesbe. És ha a cukkini beint, mert nem akkor jönni, akkor beszólnak a konyhára, Józsikám, ma is zacskós leves lesz, mert a cukkinik még maradnának.
Na tessék. Egy barátnőm másfél éve dolgozik azon, hogy letegye a karmáját (bármit is jelentsen ez). Sárgulni fog az irigységtől, amikor megtudja, hogy nekem már az ebédem is karmafree.
(Hó végén pedig áttérünk a kamrafree táplálkozásra, amikor is nem jut pénz a bevásárlásra, és kiürítjük a kamrát, felélve, amit ott találunk.)