Jó néhány napja készülök már, h írjak a tapasztalataimról; de hát a meditáció egyik kézzelfogjató hozadéka, hogy jóval kevesebbet írok. Dossziét is, meg Bernyakengut is. (Róla majd később.) Jól hangzana (bár szerintem olcsó ezospiri fogás lenne), ha azt mondanám, hogy persze, mert helyette élek. Szerintem nem egészen erről van szó. De tény, h mióta arra törekszem, minél többet legyek a jelenben, kevesebb időm van pl. ìrni. Posztot legtöbbször reggelente írtam a metrón; most meg egyszerűen utazom helyette. Nézelődöm, és elsősorban: vagyok. Most épp kivételt teszek. Szóval, a vipassana meditációt kezdtem el. Sokat olvastam róla előtte, alaposan körbejártam a témát. Egyrészt, a nagyon markáns kontrolligényem miatt: tudni szerettem volna, várhatóan mi történik a gyakorlás alatt, sőt még azt is, milyen pszichés, sőt pszichoterápiás vonatkozásai lehetnek. (Semmiképpen sem akartam spirituális krízisből fakadó valamiféle pszichotikus állapotba kerülni, még kevésbé egy képzelt valóságba.) Másrészt, mivel berzenkedem az ezo-spiri-pszicho biznisz bizinyos körökben a csapból is folyó túlkapásaitól, lehetőleg pontosan tudni akartam, hogy amit csinálok, az nem egyfajta relaxálás, programozás, még kevésbé irányított imagináció. (Jaj, ez a hunyjuk be a szemünket, képzeljük el, hogy felrepülünk, és máris angyalokkal, fénylényekkel találkozunk, akik azt üzenik rajtunk keresztül az emberiségnek, hogy világbéke. És valahogy sose azt, hogy pl. délután 4 után tessék féláron adni a bagettet. Szóval, ilyet semmiképp sem szerettem volna.) Ezenkívül nem akartam látomásokat, fényeket-hangokat, óegyiptomi beavatási papokat, köztes lét-élményeket, és lehetőleg megvilágosodást sem. Főleg, h ez utóbbiról azt sem tudom, hogy micsoda, és mint minden ilyennel szemben, eléggé bizalmatlan vagyok. Pusztán és kizárólag a mókuskerékként pörgő elmém lecsendesítése, és a minél teljesebb jelenben levés a célom. Ezért döntöttem a vipassana mellett.  
Feltúrtam a netet, elolvastam jó sok cikket a témában, gyakorló meditálók beszámolóit is, és Gánti Bence integrálpszichológusnak hála végre megértettem, mi a különbség a meditáció és a pszichoterápia között, és miért nem helyettesíthető egyik a másikkal. Ezenkívül megvettem W. Hart könyvét a Vipassanáról Goenka tanításai alapján, újraolvastam dr. Szondy Máténak a mindfulnessről írott könyvét, és még néhány könyvet elolvastam a buddhizmussal kapcsolatban (ez utóbbiak egy részével nem is tudtam mit kezdeni). Aztán elkezdtem kanalazni a pudingot. 
A gyakorlatban ez úgy néz ki most, hogy naponta 20 percet szánok rá; ha tehetem reggel, ébredés után. Törökülésben, lehetőség szerint egyenes gerinccel - most már. Eleinte megtámasztottam a hátam. Törekszem rá, hogy lehetőleg végig mozdulatlan maradjak, ez sikerülni is szokott, csak a gerincemnek igazítok néha egy leheletnyit utána, amikor észreveszem, hogy nem egyenes a tartásom. A légzésemre figyelek: nem befolyásolom, lassítom-mélyítem, hanem egyszerűen megfigyelem, anélkül, hogy beavatkoznék. Az orrom és a szám közötti kis területre, vagy kimondottan az orromra koncentrálok, oda összepontosítom a figyelmemet. Már ha sikerül. Egyelőre meglehetősen nehéz. Nem. Nagyon nehéz. Elkalandoznak a gondolataim, és már csak azt veszem észre, már rég nem a légzésemre figyelek. Vagy érzek egy érzés (pl. feszültséget), és hopp, máris azon gondolkodom nagy erőkkel, ezt most miért érzem, és mit tehetnék, hogy megszűnjön. Nem akarom érezni - jah, ez ismerős. És időről időre body scanning: végigpásztázom a testem, és igyekszem lehetőleg minden négyzetcentiméteren érzékelni valamit, bármit, és odafigyelni nem csak az erős érzetekre (pl. fájdalom, zsibbadás, viszketés), hanem a kevésbé észrevehetőekre is. (Pl. hogyan lüktet a vér a fülemben, hogyan hogyan feszül meg a térdszalagom stb.) Fontos, hogy ne elképzeljem, hogy mit érzek (csak semmi imaginálgatás, ez most nem az a projekt), hanem valóban érezzem azt, ami van, ami zajlik a testemben, és a tudatomban.
A tapasztalataimról egy következő bejegyzésben tervezek beszámolni - remélhetőleg hamarosan. Majd néha beáldozom a reggeli jelenlétemet a metrón.