Hát hogyne vágytam volna Párizsba, amikor a kedvenc parfümön Yves Saint Lauren La Parisienne-je, az egyik kedvenc filmem Woody Allen: Éjfélkor Párizsban, ezenfelül imádom a bagettet, a croissant-t, a sajtot, a vörösbort (és a franciasalátát). No meg a franciázást - írtam volna még pár éve, ha nem lennék ma már ilyen visszafogottan szemérmes.
Évek óta készülünk már, végül most karácsonykor határoztuk el, hogy ott fogjuk ünnepelni az első házassági évfordulónkat. Nem is vettünk mást egymásnak karácsonyra ajándékba, ott volt a fa alatt a repülőjegy, meg a visszaigazolás a szállásfoglalásról.
És végre eljött a május 7-e, amikor elindultunk. Délután szállt fel a gép, mire elmetróztunk a szállásig, és elfoglaltuk, már csak arra maradt időnk, hogy körülnézzünk a környéken, és megvacsorázzunk. Meg kell említeni, hogy Párizsban az élet drága. Legalábbis nekünk, a viszonylag vékonypénzű magyar turistáknak, akik azért mégsem akarnak kimaradni a mindenféle földi jóból, úgy mint reggel friss, meleg croissant, este sajt, bagett és vörösbor, napközben pedig a látnivalók, amelyek egy része fizetős. Összesen két napunk volt, szombat reggel már repültünk is haza, így ebbe a két napba kellett besűríteni mindent, ami igazi mustsee Párizsban, és mindezt úgy megoldani, hogy ne legyen összefüggő rohanás az egész, legyen idő nézelődni, befogadni a várost, csak úgy lenni. A múzeumlátogatást komoly érdekegyeztető tárgyalások előzték meg - végül abban állapodtunk meg, hogy a két napba csak egy múzeum fér bele, nekem pedig választanom kellett: a kötelező Louvre, és személyes favoritom, az Orsay között. És - vessetek bár meg, de - én ez utóbbit választottam, az impresszionisták miatt. Végül majdnem a Louvre-ba is bementünk, tekintve, hogy a két napból másfél nap esett és fújt a szél, de pont, mire döntésig jutottunk volna, elállt az eső, és előbukkant a nap, így a Mona Lisa, Dávid és a Louvre minden más kincse legközelebbre marad - reménykedve abban, hogy lesz legközelebb. Akkor már remélhetőleg így: (Kép innen.)
A Notre Dame lenyűgöző, hatalmas méreteivel, leheletfinom kőcsipkéivel, ódon és ünnepélyes hangulatával. Az Eiffel torony izgalmas, a kilátás onnan magával ragadó, a Lafayette áruház - ahova az eső elől húzódtunk be - pazarlóan bőséges, a fogyasztás templomaként ellenpontja a Notre Dame-nak - írnám, ha ez egy közhelyes lányregény, avagy a Nyári élményeim c. fogalmazás lenne. Ezért a gondolatért biztosan ötöst kapnék.
Gyönyörű két napot töltöttünk ott. Nem sorolom fel, mi mindent láttunk - ugyanazt, mint bárki más, aki Párizsban jár.
Rengeteget sétáltunk, nézelődtünk - én titkon lestem a francia nőket - és ami igazán megkapott, hogy ott tudnak élni az emberek. Egy picit jobban, mint én - érdemes tanulnom tőlük. Azt, hogy az élet minden körülmények között szép, vagy legalábbis élvezhető. A Champs Elysées-n éppúgy, mint a Gare de l'Est mellett egy kis mellékutcában. Tetszett a rengeteg kiülős hely - esténként mindegyik tömve - és az a gondolat, hogy 15 fokban is lehet kiülős helyen borozgatni - legfeljebb nem vesszük le a kabátunkat. Tetszett, hogy délután és este tele vannak a parkok, sokan kiülnek beszélgetni, vagy akár egyedül is, olvasgatni, nézelődni. Tetszett, ahogy lüktet az élet - nekem főként van mit tanulnom erről.
Más szemmel fogom eztán nézni Budapestet is.