Ezt a sok nyígást. Néha elgondolkodom azon, mennyiben lett volna más életem, ha nem zárulok egészen korán a szorongás és a megfelelés börtönébe; ha nem törekszem egész életemben a biztonságra, amit valamikor nagyon régen elvesztettem, és nem kapaszkodókat keresek, hanem valami belülről jövő magabiztossággal és bizalommal tekintek az életbe. Ha nem a megfelelésről szól az egész életem, jobban mondva az első fele; aztán a hátralévő meg arról, ahogy próbálom lefejteni a megfelelés hagymarétegeit, és a mögötte fel-felsejlő szorongással megbirkózni. Ha szorongás nélkül éltem volna. Hány élménytől és tapasztalástól fosztottam meg magam! Az alkotás valódi örömétől, a létezés valódi ízétől, ha egy picit jobban megmerítkeztem volna a lesz-ami-lesz gyönyörében, nem építőkockánként rakosgatva a biztonságot.
Milyen lenne az, ha nem rettentene vissza, ami bizonytalan, ami nem felel meg annak a kialakított képnek, amely felé félig öntudatlanul kamaszkorom óta meneteltem, és kidobtam mindent, ami egy kicsit is elhajlás rémével fenyegetett? Én lennék-e én? Vagy talán ez nem is lett volna lehetséges? Nem lehetek nem én. Ebből a csomagból dolgozom.
Nem bánok semmit sem. Nem hagytam ki semmit. Nem is voltak valódi helyzetek, nem engedtem, hogy legyenek, így nem volt mit kihagynom sem. Ami volt, az megéltem. De nem teljes szívvel, mert a megélésnél mindig erősebb volt a biztonság iránti kényszer. Hány csókot csókoltam el úgy, hogy közben az agyam hátsó zugában ne azt mérlegeltem volna, vajon mi lesz holnap és egy év múlva? Hány posztot, beadandó dolgozatot, apró történetet írtam úgy, hogy ne tolakodott volna újra és újra elő, vajon jó-e az, amit csinálok? Hányszor voltam úgy csak úgy jelen, hogy utólag ne azzal kínoztam volna magam, jól viselkedtem-e?
És most: vajon tudok-e bármit is csak úgy csinálni, hogy ne mérlegeljek, vajon hasznos-e, egybevág az iránnyal, amerre tartok, és vajon rendben van-e, amit teszek?
Semmit sem csinálnék ma sem másként, ha közben ugyanazt érezném. De vajon ha másként éreztem volna...? Ha ugyanaz a nő lennék, aki most, csak éppen szorongás, megfelelés nélkül...? Akkor ki lennék én?